A tényt, hogy a denevérek hasznosak az emberiség számára, már mindannyian tudjuk. Ha mégsem, akkor mindenképp érdemes utánanézni (kulcsszavak, amelyek ebben segítségetekre lehetnek: szúnyogok, csokoládé, tequila). De miért is védettek a denevérek? Miért van szükségük törvény általi védelemre? És végül, ha már léteznek ezek a törvények, akkor miért van szükség a mi hozzájárulásunkra is?

A denevérek vadon élő állatok, és mint ilyenek, természetesen, a vadont kedvelik, a természetes életkörülményeket: a tiszta vizet, érintetlen erdőket, és a kivilágítatlan, ritkán látogatott barlangokat. Más szóval a denevérek úgy szeretik a dolgokat, ahogy azt a természet kialakította. De az ember, felhasználva minden erőforrását lényegesen megváltoztatta ezt, tönkretette a természetes élőhelyeket, felszabdalta az erdőket, szennyezi a folyókat és a tavakat, hegyeket mozdított el megszokott helyéről és nem utolsó sorban kivilágított barlangokat, ahol többé már soha nem lesz sötétség.

Sőt, hogy továbbra is elláthassa a föld egyre növekvő lakosságának energia és élelem szükségletét, az ember tucatnyi üzemével, bányáival és erőműveivel szennyezi a környezetet, meggátolja a vizek természetes folyását és egyre több természetes élőhelyet változtat mezőgazdasági területté. A mezőgazdasági területek egymagukban nem is jelentenének problémát (mivel a denevéreket között léteznek olyan fajok is, amelyek kimondottan ilyen területen vadásznak), de a rovarírtószerek nagybani használata mérgező hatással van a deneverérek fő táplálékforrására, a rovarokra.

Valóban, szükségünk van energiára, élelemre és építkezési anyagokra, de amikor jólétünk termékeit állítuk elő szem előtt kell tartanunk, hogy ne tegyük visszafordíthatatlanul tönkre a környezetünket és azokat az állatokat és növényeket, amelyek tulajdonképpen a mi jólétünket segítik. Becslések szerint az ember által fogyasztott élelem egy harmadát olyan pollenhordozó élőlényeknek köszönhetjük, mint a méhek, a madarak és a …denevérek. Tehát nem kérdés: óvnunk kell őket!

A XX.-ik század kezdetével Európa denevérállománya (főleg, ami Közép Európát illeti) egy drasztikus és hirtelen állománycsökkenést szenvedett, amely több esetben ezres példányszámú kolóniák teljes eltünését okozta. A 60-70-es években több európai denevérfajt fenyegetett a teljes eltűnés. Ez a drasztikus példányszámbeni esés a területek használatának megváltozása (főleg mezőgazdasági célból), az ember új területekre való behatolása és ezzel egy ütemben a területek felszabdalása és nem utolsó sorban a mérgező anyagok (pld. a DDT és lindán alapú anyagok) épületek és faanyagok kezelésében való használata miatt következett be. Ezres példányszámú kolóniák lettek így megmérgezve, az állatok bőre közvetlen kapcsolatba került ezekkel a mérgező anyagokkal. A legkitettebb fajok azok, amelyek gyakran használnak épületeket szálláshelyként, pld. a patkósdenevérek, közönséges denevér, szürke hosszúfülű denevér és a tavi denevér.

Azon fajok esetében, amelyek barlangokban hibernálnak, és nem igazán használnak épületeket, a kutatók azt figyelték meg, hogy a rovarírtószerek fokozott használata végzetes hatással járt. A tápláléklánc csúcsán levő denevérek a legkitettebbek a rovarok szervezetében felgyülemlő mérgekre. Ugyanakkor barlangi kólóniák számának csökkenésében nagy szerepet játszott a barlangok kiépítése, kivilágítása és régebb háborítatlan termek járhatóvá tétele. Ebben az időszakban még a denevérkutatók is hozzájárultak az denevérpusztulás növeléséhez, azzal, hogy téli, hibernáló időszakban gyűrűzték az egyedeket.

Ez a drasztikus, esetenként 100%-os egyedszámbeni csökkenés mindezen tényezők egyidejű bekövetkezése miatt történt. A denevérek életciklusa nem határolható le csak a barlaghasználatra, vagy csak az épülethasználatra, hanem mindez egy kiegyensúlyozott keverék. Tény, hogy minden szinten és nagymértékben beavatkoztunk, illetve mindezt egyidőben, párhuzamosa tettük, így hatalmas számú kolóniák tűntek teljesen el.

A régmúlt idők fenyegetéseiből pár napjainkban is megmaradt, például a fokozott mezőgazdasági tevékenység, a rovarírtó szerek használata és természetesen a barlangi turizmus. Az élőhelyek folyamatos feldarabolása és az erdőírtások száma megnőtt. Mindezek mellett megjelentek új tényezők is.

A lakott területek túlzott kivilágítása nagy mértékben befolyásolja a denevéreket, főleg a szülőkolóniák összeállása idején, más szóval pont akkor amikor az új generáció épp színre lépne. Léteznek azonban olyan kutatások amelyek denevérebarát épület-kivilágítási javaslatokat eredményeztek, azaz nem befolyásoljuk a denevérek természetes bioritmusát. Egy ilyen tanulmányt megtekinthető itt.

Egy másik probléma a szélerőmű parkok elszaporodása. Természetesen szükségünk van zöld energiára, jobban mint eddig valaha az emberiség történelmében, de ezeket a befektetéseket nagyon jól meg kell tervezni, éspedig úgy hogy kerüljék el a denevérek vonulási útvonalait, de a fontos táplálkozási területeket is. Így elkerülhető hogy több száz denevér pusztuljon bele a légcsavarokkal való találkozásba, (és ez a szám csak az Egyesült Királyságra vonatkozik).

Hogy gyorsan és biztonságosan juthassunk el kedvenc helyszíneinkre, legyen az városban, vagy a természetben, szükségünk van utakra és autópályákra. De ha nem tervezünk be zöld folyósókat, amolyan „gyalogos átkelőket” a denevérek száméra, akkor többé nem tudnak eljutni biztonságban a vadászterületekre és onnan vissza a szálláshelyre. A növekvő forgalom és a zöld folyósók hiánya nemcsak a denevéreket veszélyezteti, hanem más, nagy területeken mozgó állatokat is.

Az utóbbi évtizedekben több kutató, ország és hatóság is belátta, hogy szükség van a denevérek védelmére. Védelemre, amely biztosítja a megfelelő körülményeket a kolóniák kialakulásához, amely biztosítja, hogy a barlangok és más, denevérek által használt szálláshelyek nem semmisülnek meg, és védelemre a legfontosabb táplálkozási területeken. Védelemre, hogy mi, emberek, is vegyük végre észre, hogy a denevérek részei életünknek, és meg kell tanulnunk együtt élni. A mítoszok ideje lejárt.

Jelen pillantban úgy Romániában, mint Európában és világszerte már jópár törvény létezik, amely a denevérek védelmét szolgálja. De hol kerül be a képbe a mi hozzájárulásunk?

Első sorban tisztelnünk kell a Természetet, annak sokféleségét és mindazt amit megteremtett. Ne játsszunk a regeneráló, megújuló képességével. Másodszor pedig, amikor denevérekkel találkozunk, legyen az lakott területen vagy a vadonban, viselkedjünk felelősségteljesen és a jóérzés határain belül, követve pár, nagyon egyszerű szabályt. És hogy mi, denevérszakértők se vonjuk ki magunkat a felelősség alól, ezért megalkottuk a romániai denevérkutatás etikáját.

Részletesebb leírást a denevéreket fenyegető tényezőkről, az európai helyzetről, de a denevérvédelem fontosságáról is a következő szakmunkákban olvashatóak, melyekből a jelen szöveg szerzői is sokat tanultak:

  • Dietz C., Kiefer A. (2014): Die Fledermäuse Europas. Kennen, bestimmen, schutzen. Kosmos Naturführer, Stuttgart, pp. 400.
  • Hutson A.M., Mickleburgh S.P., Racey P.A. (2001): Microchiropteran Bats: Global Status Survey and Conservation Action Plan. IUCN/SSC Chiroptera Specialist Group (link).
  • Racey P.A. (2009): Bats: status, threats and conservation successes. Introduction. Endangered Species Research 8: 1–3.

0 válaszok

Hagyj egy választ

A hozzszálások tiszteletben kell tartsák a felhasználási feltételeket.
Adresa ta de email nu va fi publicată. Câmpurile necesare sunt marcate cu *

Nu suntem experți în matematică, dar trebuie să știm că nu ești un robot: *