Ha eddig még nem látogattátok meg a Bánság és a Vaskapu környékét, mindenképpen érdemes felvenni a listátokra. Ez egy nem mindennapi, változatos, látványos, élettel teli és drámai szépségű régió. Szub-mediterrán éghajlattal rendelkezik, a Duna mindkét partja pedig többszáz állat- és növényfajnak ad otthont, melyek közül számos faj endémikus, azaz kizárólag egy bizonyos területen található meg. A Bánság és a Vaskapu román-szerb régiójának denevérei a maguk során szintén egyedi jelentőséggel bírnak, itt ugyanis számos barlang és épület nyújt szálláshelyet a többszáz- és ezer egyedet számláló szigorúan védett fajok kontinentális jelentőségű kolóniáinak. A Románia szinten bizonyítottan jelen lévő 32 denevérfajból legalább 29-et a Bánság és Vaskapu régióban is azonosítottunk. A Szerbiában nyilvántartott 31 fajból pedig legalább 26-ot azonosítottak a Djerdap és Vaskapu régióban, pontosabban a Djerdap Nemzeti Parkban és az Djerdap UNESCO Geóparkban.
Sőt, a Bánság romániai részén található 5 nemzeti park (Szemenik – Kárás szurdok NP, Néra szoros -Beusnica NP, Vaskapu NP, Domogled – Cserna völgy NP és Mehedinți Fennsík GP) és a szerbiai Djerdap NP között megfigyelhető a denevérek vándorlása: rájuk egyértelműen nincs hatással a hagyományos határ fogalma és a Duna sem. Ennek megfelelően, a Szerbia északi részéből érkező denevérek a romániai Bánság barlangjaiban hibernálnak a téli időszakban, majd visszavándorolnak Szerbiába a nyári szülőkolóniákat kialakítani. Ezt a szerb gyűrűket viselő egyedek megfigyelésével sikerült bizonyítani már 2014-től kezdődően.
Figyelembe véve a denevérek országhatárokkal kapcsolatos fittyet hányó viselkedését, egyértelmű hogy a román-szerb Bánság ls Vaskapu zónájában található kontinentális jelentőségű kolóniák védelme szintén határoktól független, közös elvekre kell támaszkodnia. Egy romániai hibernáló kolónia nem tud megfelelő védelemben részesülni, ha a szerbiai szülőkolónia, ahonnan érkeztek az egyedek, nem élvez védelmet. És fordítva: a szerbiai szülőkolóniák veszélyeztetve vannak, amennyiben a romániai hibernáló kolóniák zavaró tényezőknek vannak kitéve. A 2020-2023-ban megvalósított és a Conservation Leadership Programme által finanszírozott „A patkósdenevérek határon átnyúló védelme a román-szerb Vaskapu régióban” projekt célja ennek a határokon átnyúló védelemnek a létrehozása.
A román-szerb Bánság egészében figyelemreméltó, de ugyanez elmondható mindegyik, a régióban található nemzeti és természeti parkról. Alább bemutatjuk ezen parkok denevéreinek legkiemelkedőbb részleteit.
A Vaskapu Természeti Park denevérei (Románia)
A romániai Bánság régió védett területei közül a Vaskapu Természeti Parkot fűzi a legszorosabb kapcsolat a Dunához. Már Baziaș-tól, ahol a Duna Románia és Szerbia határává válik, egészen Drobeta-Turnu Severinig, a természeti park a Duna folyását követi több mint 130 km-n át, így Románia egyik legnagyobb természetvédelmi területének tekinthető. Ugyanakkor az ország egyik leglátványosabb és legdiverzebb zónái közé tartozik.
A természeti park az összes, denevérek számára fontos szálláshellyel és élettérrel rendelkezik. A parkban találunk tágas vagy nehezen megközelíthető termekkel rendelkező barlangokat, évente többezer turista által látogatottakat, elhagyatott bányarégiókat (a denevérek számára ideális bányajáratokkal és elhagyott épületekkel), értékes lombhullató erdőket, vegyes erdőket és legelőket. A Dunán található szigetek is ideálisak a denevérek számára, ilyenek például az Ostrovul Mare szigey Újmoldvánál, a Calinovăt sziget Baziaș közelében és a Simian sziget Drobeta alatt. A park nedves területein (például a Nerá deltája, az Ostrovul Mare sziget tavai és a Duna partjai) megfigyelhetőek a röpködő denevérek, melyek a meleg szezonokban rovarok ezreit vadásszák és fogyasztják el.
Az elmúlt 10 év kutatásai alapján, az aktuális projekt és a nemzetközi Dare2Connect keretén belül egyaránt, elmondhatjuk hogy a Vaskapu Természeti Park Románia egyik legdiverzebb denevérfaunájával rendelkezik, hiszen a jelen pillanatig Romániában azonosított 32 denevérfajból legkevesebb 23 előfordul ezen a területen. A kolóniák összes típusát megtaláljuk itt, a téli időszak nagyméretű hibernáló kolóniákat, nyári időszakban ezres egyedszámmal rendelkező szülőkolóniákat, illetve a tavaszi és őszi időszakban vándorló kolóniákat. A Vaskapu Természeti Park diverzitása azonban nem csak a denevérfajok számából adódik, hanem az egyes jól meghatározott élőhelyek tipikus fajainak jelenlétéből is.
Ez alapján ismerünk kizárólag barlanglakó fajokat (amelyek csak a földalatt alkotnak kolóniákat), ilyenek például a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii), hosszúlábú denevér (Myotis capaccinii) vagy a Blasius patkósdenevér (Rhinolophus blasii) kolóniái. A Duna, a tavak és nedves területek jelenlétének köszönhetően pedig mindhárom vizes élőhelyekkel asszociált faj jelen van a parkban: a vízi denevér (Myotis daubentonii), tavi denevér (Myotis dasycneme) és a hosszúlábú denevér (Myotis capaccinii). A rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) és közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) egyik legnagyobb romániai kolóniája a park egyik barlangjában hibernál, a közönséges törpedenevér kolónia több mint 4.000 egyedet számol.
Sőt, a parkban található települések is megfelelő körülményeket biztosítanak a denevérek számára. Jelen pillanatban legalább 4 épület (melyek közül 2 elhagyatott) a nyári időszakban szülőkolóniák számára nyújt szállást. A Divic helységben található ortodox templom padlása egy 400-500 nagyságú közönséges denevér (Myotis myotis) és hegyesorrú denevér (Myotis blythii) kolóniának ad otthont. Az eibenthali katolikus templom pedig egy kis (20-25 egyedű) barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) kolónia számára nyújt szálláshelyet.
Ami a Szerbia és Románia közti, határon átnyúló denevérvándorlást érinti, már két olyan, a parkon belüli helyszínt ismerünk, ahol megfigyeltünk szerb gyűrűvel ellátott egyedeket. Ezeket egyaránt megfigyeltük a téli/hibernáló időszakban és a tavaszi/őszi vándorlási időszakokban. A Vaskapu Természeti Parknak így nem csak a rezidens denevérpopulációk szempontjából van jelentősége, hanem a Szerbiából vándorló denevérek szempontjából is.
A megfigyelt diverzitásból, többezer egyedes kolóniák és szerb gyűrűvel ellátott egyedek jelenlétéből adódóan határozottan kijelenthetjük, hogy a Vaskapu a denevérek szempontjbából kontinentális jelentőségű terület, így a szálláshelyek (barlangok, bányák, épületek) és életterek (erdők, vizes területek, legelők, gyepek) védelme esszenciális.
A Veterani barlang kivételével (amely egy turisztikai barlang), a Vaskapu Természeti park többi barlangja CPS engedéllyel és a park jóváhagyással látogathatóak. A parkban található denevérkolóniák védelme érdekében télen (december-március) ajánlott elkerülni a hibernáló kolóniákkal rendelkező barlangokat, nyáron (június-július) pedig a szülőkolóniákat elszállásoló barlangokat. Hasonlóképpen, az épületekben lévő denevérkolóniák védelme érdekében csak a május-augusztusi időszakon kívül ajánlott felújítani őket, megtartva a meglévő elemeket (megközelítési útvonalak, ablakok stb.).
A Djerdap Geopark denevérei (Szerbia)
Nincs egyetlen ember sem, aki egyszer a Djerdap útvonalon haladva egy pillanatra sem gondolja, hogy valamilyen tengerpartra teleportált. A Djerdap-szurdok vagy a Vaskapu, amely hossza meghaladja a 100 km-t, a leghosszabb szurdok Európában. A Dunának még olyan keskeny szakasza is van, ahol Romániát és Szerbiát csupán 150 méter választja el. És mégis, más helyeken olyan széles, hogy egyesek azt gondolhatják hogy maga a tenger. A szurdok egyes részein hatalmas, több mint 80 méter mélységű „lyukak” is vannak, amelyek a bolygó legmélyebb folyószakaszai közé tartoznak.
Mivel a Duna a Vaskapunál annyira lenyűgöző, 1974-ben a környéket Golubactól Karatašig nemzeti parkká nyilvánították, ami egyben Szerbia legnagyobbja is: ez a Djerdap Nemzeti Park. Ezenkívül 2020 júliusában Djerdap Geóparkká nyilvánították, így csatlakozott az UNESCO globális geópark-hálózatához. A geópark teljes egészében magában foglalja a nemzeti park területét, és további 692 km2-re terjeszti ki. A sajátos geomorfológia, a Duna nagy tömege által moderált kedvező éghajlat és a szurdokok, kanyonok és mély öblök komplex hálózata olyan területet hozott létre, amely egyfajta növény-, növényzet- és harmadidőszaki állatvilág-rezervátumnak tekinthető.
Több mint 1.100 növény faj és alfaj, valamint állatfajok nagy diverzitása fordul elő a nemzeti park területén. A Djerdap terület bővelkedik jól megőrzött élőhelyekben, például erdőkben és vizes élőhelyekben, füves területekben és sziklákban. Ezek kedvező feltételeket biztosítanak a denevérek számára, valamint számos szálláshelyet biztosítanak kolóniáik számára karszt- és más földalatti szerkezetek, üreges fák és különböző épületek révén.
Az első megfigyelések a denevérekről Djerdapban 1946-ból származnak, a Golubac erőd közelében levő óvárosból, melyet 1965-1970-ben egy kutatás követett, mielőtt megépítették volna a Vaskapu gátat és a Djerdap tavat elsüllyesztették volna. Ezt követően szórványos kutatásokat végeztek 1996-ban és 2005-ben, majd szisztematikus leltárt készítettek a Djerdap Nemzeti Parkban, amely 48 barlangot, több bányát és egy épületet vett számba.
Eddig a 31 szerbiai denevérfajból 23-at igazoltak a nemzeti park területén. A CLP projekt 2020-2022-es terepmunkája során több földalatti helyszínt ellenőriztünk a területen, és igazoltuk több denevérfaj szülőkolóniáinak, valamint vándorló és hibernáló kolóniáinak jelenlétét. Sok helyszín ekkor volt először felmérve.
A projekt során több, a denevérpopuláció védelmének szempontjából több, nagy jelentőségű barlangot azonosítottunk Djerdapban. Az egyik ilyen barlang a Gradašnica-barlang, amely a Rhinolophus ferrumequinum, Rhinolophus euryale, Myotis capaccinii és Miniopterus schreibersii fajok szülőkolóniáinak ad otthont. Ugyanakkor hibernációs időszakban menedék a Rhinolophus euryale, Rhinolophus hipposideros és Nyctalus noctula fajok számára. Ezenkívül legalább négy barlang fontos hibernációs szálláshelynek bizonyult a Rhinolophus ferrumequinum (50-500 denevér), Rhinolophus euryale (a legnagyobb hibernáló kolóniáva Djerdap területén, körülbelül 1.600 denevérrel), Miniopterus schreibersii (kb. 500 denevér) és Rhinolophus hipposideros (50-60 denevér) számára. Az egyik helyszín fontosnak bizonyult a Rhinolophus euryale (kb. 300 denevér) tavaszi vándorlása során is.
A Djerdap Nemzeti Parkban legalább három barlangban nagy szülőkolóniák is kialakulnak. Az egyik szálláshelyen mintegy 3.000 Miniopterus schreibersii található, míg egy másikban három faj (Myotis myotis, Myotis blythii, Miniopterus schreibersii) mintegy 3.000 denevérből álló szülőkolóniája található. A harmadikban mintegy 2.000 középméretű Rhinolophus és körülbelül 700 Rhinolophus ferrumequinum található. Végezetül pedig legalább két barlang rendkívül fontosnak bizonyult az őszi vándorlás során, ahol a rajzás (= denevérek párzása) zajlik olyan fajok esetében, mint a Rhinolophus ferrumequinum, Eptesicus serotinus, Myotis bechsteinii, Myotis alcathoe, Myotis myotis és Miniopterus schreibersii.
A szerbiai denevérek gyűrűzése és az azt követő megfigyelésük miatt megerősítést nyert, hogy számos faj átkel Romániába és viszonylag gyakran visszatér. Egyre több szerb gyűrűs denevér (pld. Rhinolophus ferrumequinum, Myotis myotis, Myotis blythii és Miniopterus schreibersii) található a romániai Bánság különböző barlangjaiban. Ezek vagy hibernálási helyek (télen), vagy olyan helyek, amelyeket az átmeneti/vándorló kolóniák használnak tavasszal és ősszel. Így egyértelmű, hogy a hagyományos államhatárok semmit sem jelentenek a repülő és rendkívül mozgékony állatok számára, mint amilyenek a denevérek is. Ezért egyre fontosabbá válik a határokon átnyúló védelmi erőfeszítések végrehajtása, amelyek e fajok és kolóniák teljes vándorlási területét felölelik.
A Djerdap környéki barlangokhoz való hozzáféréshez forduljatok a Djerdap Nemzeti Parkhoz vagy a Majdanpek Turisztikai Szervezethez. A fenti szöveg a következő forrásokból származó információkat tartalmaz:
- Budinski I., Pejić B., Bogosavljević J. (2021): Zimski monitoring slepih miševa na području NP Đerdap. Bat winter monitoring at the territory of Đerdap National Park in 2021. Drugi susreti ljubitelja šišmiša, 23.april 2021. Sarajevo, Bosna i Hercegovina. Knjiga sažetaka pp. 52‒
- Ćalić J. (2015): Speleološki objekti nacionalnog parka Đerdap. JP Nacionalni park Đerdap, Donji Milanovac. 200 pp.
- Grubač B., Milovanović Z. (2012): Slepi miševi Đerdapa. JP Nacionalni park Đerdap, Zavodza zaštitu prirode Srbije, Veterinarski specijalistički institut Kraljevo. Donji
Milanovac – Beograd. 113 pp. - Mirić Đ. (1981): Sastav teriofaune Đerdapa pre stvaranja akumulacionog jezera. Biosistematika 7(1): 81‒94.
- Paunović M. (2018): Slepi miševi. U: Stanković D., M. Paunović, M. Raković (ur.) Atlas migratornih ptica i slepih miševa Srbije. Ministarstvo zaštite životne sredine Republike Srbije, Ministarstvo kulture i informisanja Republike Srbije, Prirodnjački muzej u Beogradu. Posebna izdanja 46: 457‒
- Paunović M., Karapandža B., Budinski I., Stamenković S. (2020): Fauna slepih miševa (Mammalia: Chiroptera) Srbije. Srpska akademija nauka i umetnosti, posebna izdanja. Beograd. Posebna izdanja DCKSCIII, Odeljenje za hemijske i biološke nauke Knjiga 13, 601 pp.
- Pejić B, Bogosavljević J. (2022): Istraživanje slepih miševa nacionalnog parka Đerdap (Srbija), jesen 2021/Bat survey in Djerdap National Park (Serbia), autumn 2021. Hypsugo Glasnik za istraživanje šišmiša Balkana/Journal of Bat Research in the Balkans 6(2): 19-29 pp.
- Petrov B.M., Lindtener V. (1946): Golubac. Ekskurzija br. od2-VII. do 4.VII.1946g. Beleška sa terena, Arhiva Prirodnjačkog muzeja u Beogradu.
A Néra szoros – Beusnica Nemzeti Park denevérei (Románia)
A látványos vízeséseiről (mint amilyen a Beusnita, Cârșa vagy Șușara), valamint a karsztképződményekről (mint például az Ördog tava, vagy az Ochiul Beiului) ismert nemzeti parkot a Néra folyó szeli át, amely Románia leghosszabb szurdokát képezi (kb. 25 km). A karszttájat meredek sziklás területek, rétek és legelők, valamint érintetlen erdők egészítik ki. A park kiemelkedik azáltal, hogy egy több mint 4.000 hektáros területe felkerül az UNESCO Világörökségének listájára, a Kárpátokban és Európában található érintetlen bükkösök cím alatt. A park figyelemre méltó természeti értéke az egyes területekhez való nehéz hozzáférésből is származik, amely egyrészt lehetővé teszi a denevérek jelentős zavarása nélküli környezet létezését (pl. a nehezen vagy egyáltalán nem hozzáférhető barlangok), másrészt nagy potenciált jelent a még fel nem fedezett nagy denevérkolóniák létezésére.
Az elmúlt 10 évben, beleértve a jelenlegi projektet és a DKVK önkéntes monitoring tevékenységeit is, legalább 19 denevérfajt azonosítottunk a parkban, köztük kizárólagos barlanglakó fajokat (akik csak barlangokban alkotnak kolóniákat) és értékes erdők tipikus fajait is. De ezek az adatok csak a park töredékéből származnak, ezért meg vagyunk győződve arról, hogy a park denevérpopulációja sokkal több fajból áll. Több tucat földalatti helyszín még mindig ellenőrizetlen. A park területének legnagyobb ismert kolóniája legalább 8 faj több mint 1.700 példányát számlálja hibernálás közben.
Jelentős kolóniák találhatók a nemzeti park határán is, például elhagyott épületekben vagy bányajáratokban. Ezeknek a kolóniáknak a példányai minden bizonnyal a nemzeti parkon belüli élőhelyeken táplálkoznak. Az egyik esetben ez Románia egyik legnagyobb és legváltozatosabb szülőkolóniájáról van szó, amely egy elhagyatott épületben található, összesen több mint 700 példánnyal, melynek faji összetétele: nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum), kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) és a csonkafülű denevér (Myotis emarginatus).
A parkon belül és határában legalább három földalatti helyszín kontinentális jelentőségűnek tekinthető a több ezer közönséges denevér (Myotis myotis), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) és a több mint 500 nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) jelenléte miatt. Az utóbbi faj esetében szerbiai gyűrűkkel ellátott példányokat a park 2 földalatti helyszínén és 1 elhagyatott épületben azonosítottunk. A földalatti helyszínek esetében ezek hibernáló kolóniák, de az elhagyott épületben lévő gyűrűs példány egy szülőkolónia része volt. Így, mint a Vaskapu Nemzeti Park helyszínei esetében, Szerbiából denevérek érkeznek a területre, hogy zavartalanul hibernáljanak a park barlangjaiban, de látszólag szülőkolóniák alkotása érdekében is.
A Néra szoros – Beusnica Nemzeti Park barlangjai CPS engedéllyel és a park jóváhagyással látogathatóak. A parkban található denevérkolóniák védelme érdekében télen (december-március) ajánlott elkerülni a hibernáló kolóniákkal rendelkező barlangokat, nyáron (június-július) pedig a szülőkolóniákat elszállásoló barlangokat. Hasonlóképpen, az épületekben lévő denevérkolóniák védelme érdekében csak a május-augusztusi időszakon kívül ajánlott felújítani őket, megtartva a meglévő elemeket (megközelítési útvonalak, ablakok stb.).
A Szemenik – Kárás szurdok Nemzeti Park denevérei (Románia)
A park területe számos különösen fontos rezervációt tartalmaz. Rendkívüli példa a Néra forrását körbevevő erdő, amely több mint 5.000 hektáron terül el, 350-400 évet meghaladó bükkfákkal, amelyek Európa legnagyobb érintetlen erdői közé tartoznak. A Néra forrását körbevevő erdő szerepel az UNESCO Világörökség listáján, mint a Kárpátokban és Európában található érintetlen bükkösök. A Kárás-szurdok rezervátum ugyanolyan lenyűgöző, legyen szó a 19 km-es hosszáról, vagy a barlangok nagy számáról, amelyek könnyen meghaladják az 500-at. A Komarnik és a Buhui barlangrezervátumok, vagy a Gârliștei szurdokok csak néhány a park természeti látnivalói közül.
A terület által kínált természetes élőhelyek sokféleségében nem csoda, hogy a jelenlegi projekt, csakúgy, mint a DKVK más projektjei is, a romániai 32 denevérfajból legalább 22 jelenlétét mutatta ki itt. De biztosan nem ismerjük a park összes denevérfaját, vagy a több tucat, talán több száz barlangot, amelyeket ebben a tekintetben nem ellenőriztünk. Ami viszont biztos: a park barlangjai több denevérfaj legnagyobb denevérkolóniáinak adnak otthont Romániában, és így kontinentális jelentőséggel bírnak.
A Buhui-barlang amellett, hogy ideális szálláshely, nem kevesebb, mint 7 denevérfaj kolóniájának, köztük Románia legnagyobb nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) kolóniája számára is, mely több mint 1.700 egyedből ákk. Ennyi példánnyal a Buhui-barlangban található kolónia az egyik legnagyobb Európában. Itt található a nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) legnagyobb itthoni hibernáló populációja is, 400-500 példánnyal. Ez a faj az értékes erdőkre jellemző, az év nagy részében természetes faodvakat használ, de nagyon alacsony hőmérséklet esetén barlangokhoz folyamodik. De a Buhui-barlang otthont ad a hosszúlábú denevér (Myotis capaccinii), a közönséges denevér (Myotis myotis), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii) és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) országos jelentőségű kolóniáinak is. Összességében a Buhui-barlang kontinentális jelentőségű helyszín a denevérvédelem számára.
Hasonlóképpen, a Komarnik barlangban található a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) egyik legnagyobb itthoni kolóniája, több mint 1.200 példánnyal. Ezért figyelemre méltó, hogy egyetlen nemzeti parkban van a faj két legnagyobb romániai kolóniája. Bár jelenleg csak egy szülőkolónia ismert a park területén (a Gârliștei-szorosban), a több száz barlang között biztosan vannak olyan helyszínek, amelyek menedéket nyújtanak a denevérélet létfontosságú elemének, nőstényekből és kölykökből álló kolóniáknak.
A mostani projektben szerb gyűrűvel ellátott denevéreket figyeltünk meg a park területén található 4 barlangban. A legtöbb példányt, több mint 10-et, a Buhui-barlangban figyeltük meg. A nemzeti park teljes területe fontos hibernációs helyszín a szerb denevérek számára, ugyanakkor a Bánság legészakibb területe, ahová a denevérek Szerbiából vándorolnak. Ugyanakkor a nagy erdők ideális élőhelyeket biztosítanak az ilyen típusú élőhelyekhez szorosan kapcsolódó fajok számára. A teljes élőhelyhálózat (erdők, barlangok, vízfelületek stb.) megőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy ezek a kontinentális jelentőségű populációk fennmaradjanak a park területén.
A Szemenic – Kárás-szurdok Nemzeti Park barlangjai CPS engedéllyel és a park jóváhagyással látogathatóak. A parkban található denevérkolóniák védelme érdekében télen (december-március) ajánlott elkerülni a hibernáló kolóniákkal rendelkező barlangokat, nyáron (június-július) pedig a szülőkolóniákat elszállásoló barlangokat. Hasonlóképpen, az épületekben lévő denevérkolóniák védelme érdekében csak a május-augusztusi időszakon kívül ajánlott felújítani őket, megtartva a meglévő elemeket (megközelítési útvonalak, ablakok stb.).
A Domogled – Cserna völgy Nemzeti Park denevérei (Románia)
Több mint 60.000 hektáros területével a Domogled – Cserna völgy Nemzeti Park Románia legnagyobb nemzeti parkja. A területet a szubmediterrán éghajlata, valamint az alpesi-, karsztos-, és termálterületek nagy erdőkkel való találkozása különbözteti meg, ami az élőhelyek és fajok sokféleségét eredményezi. A terület több mint 1.100 növényfaja között több tucat endemikus faj található, és ez igaz az állatfajokra is. A park területének több mint 75% -át lombhullató erdők borítják, köztük három terület, összesen több mint 9.000 hektárral, szerepel az UNESCO Világörökség listáján, mint a Kárpátokban és Európában található érintetlen bükkösök.
.
Az élőhelyek és fajok sokfélesége mellett a Domogled – Cserna völgy Nemzeti Park a Bánság és a Vaskapuk területén a denevérfajok legnagyobb változatosságával rendelkező terület. A 32 romániai denevérfajból legalább 25-öt azonosítottunk a projekt és a DKVK korábbi projektjei során. A park területe az egyetlen Romániában, ahol mind az 5 patkósdenevér faj bizonyítottan jelen van.
Számos barlang ideális menedéket nyújt az európai és országos jelentőségű kolóniák számára. Közvetlenül a Roman Hotel parkolójában található a Despicătura barlang, amely a Vaskapu / Bánság területéről ismert kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) egyetlen szülő kolóniájának ad otthont. A barlangot a nőstények és kölykök védelmére irányuló jelenlegi projekt keretében újra lezártuk egy denevérbarát kapuval. A Pecsenyécskei Magyar barlang és az Adam zsomboly amellett, hogy több száz példányból álló kolóniáknak nyújt menedéket, azt a 2 helyszínt képviseli Romániában, ahol mind az 5 európai patkósdenevérfaj (Rhinolophus) igazoltan jelen van.
A Domogled – Cserna völgy Nemzeti Parkban jelenleg ismert legnagyobb hibernáló populáció a Șălitrari barlangban található, több mint 7.000 példányt számoló, így kontinentális jelentőségű helyszín. Itt találjuk a közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) hatalmas kolóniáját, amely több mint 4.000 denevérből áll, valamint egy több mint 1.700 egyedből álló középméretű patkósdenevér (Rhinolophus euryale és Rhinolophus blasii) kolóniáját. A Șălitrari barlanghoz való megközelítést a temesvári Prusik Barlangkutató Klub munkatársai támogatták, akiknek ezúton is köszönetet mondunk. A középméretű patkósdenevérek (Rhinolophus euryale és Rhinolophus blasii) kolóniája a Cloșani-barlangban az elmúlt években 1.500-ról mindössze 250-300-ra csökkent, ami azt jelzi, hogy védelmi intézkedésekre van szükség ebben a fokozottan védett barlangban.
A projekt ideje alatt nem fedeztünk fel szerb gyűrűvel jelölt példányokat a park kolóniáiban, de a barlangok sokasága (több mint 800), a denevérek vándorlási távolsága (tíz, néha több száz kilométer) és a szerbiai barlangok közelsége (mindössze 20-40 km) miatt nem zárhatjuk ki jelenlétüket. De még a jelenlegi körülmények között is a park kolóniái kontinentális vagy országos jelentőségűek, és fenntartható természetvédelmi erőfeszítésekre van szükség mind a szálláshelyek (barlangok, épületek, bányák), mind a táplálkozási területek (lombhullató erdők, rétek stb.) fenntartása érdekében.
A Domogled – Valea Cernei Nemzeti Park barlangjai CPS engedéllyel és park jóváhagyással látogathatóak. A parkban található denevérkolóniák védelme érdekében télen (december-március) ajánlott elkerülni a hibernáló kolóniákkal rendelkező barlangokat, nyáron (június-július) pedig a szülőkolóniákat elszállásoló barlangokat. Hasonlóképpen, az épületekben lévő denevérkolóniák védelme érdekében csak a május-augusztusi időszakon kívül ajánlott felújítani őket, megtartva a meglévő elemeket (megközelítési útvonalak, ablakok stb.).
A Mehedinți Fennsík Geópark denevérei (Románia)
Több mint 100.000 hektáros területével a Mehedinti-fennsík Románia egyik legnagyobb védett területe, amely elsősorban karsztos elemeivel tűnik ki. Komplex karsztrendszerek szelik át a fennsíkot a föld alatt, lenyűgöző barlangokat alkotva, mint például a Topolnița-barlang vagy a Bulba-barlang, de vannak felszíni karsztképződmények is, mint például az Isten-híd vagy a Coșușta-szurdok.
A jelenlegi és korábbi DKVK projektek adatai alapján legalább 19 denevérfaj van jelen a Mehedinți-fennsík geóparkjában. A Topolnița-barlang mind a hibernációs, mind a szülési időszakban hatalmas kolóniáknak nyújt menedéket. Ebben a barlangban található Európa egyik legnagyobb patkósdenevér kolóniája (Rhinolophus euryale és Rhinolophus blasii), amely a téli időszakban több mint 8.000 denevért számlál. Ennek a kolóniának egy része más barlangokba vándorol a szülési időszakra, de körülbelül 4.000 nőstény ittmarad a Topolnița-barlangban, hogy világra hozza a következő generációt.
Az Epuran-barlang, az Izverna-barlang és a Podul Natural természetes sziklahíd melletti barlang ideális helyek a hibernáló kolóniák számára. Az Epuran-barlang amellett, hogy kivételes szépségű barlang, menedéket nyújt a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) egyik legnagyobb, kb. 200 egyedból álló hibernáló populációjának. Az Izverna-barlangot télen a nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) kb. 100 példánya használja. A Podul Natural természetes sziklahídnál lévő barlang tava után pedig a faj 200 példányából álló kolónia hibernálják.
Az élőhelyek és az éghajlat sokfélesége miatt a geópark barlangjai ideális menedéket nyújtanak a közönséges denevér (Myotis myotis), a hegyesorrú denevér (Myotis blythii), a hosszúlábú denevér (Myotis capaccinii) és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) szülőkolóniáinak is. Mind a Bulba-barlang, mind a baltai Mare-barlang elszállásol ilyen kolóniákat, egyenként több mint 1.000 példánnyal.
Jelen projekt keretében nem fedeztünk fel szerb gyűrűs példányokat a geópark kolóniáiban, de a barlangok sokasága (több mint 100), a denevérek vándorlási távolsága (tíz, néha több száz kilométer) és a szerbiai barlangok közelsége (mindössze 20-30 km) miatt nem zárhatjuk ki jelenlétüket. De a geópark kolóniái még a jelenlegi körülmények között is kontinentális vagy országos jelentőséggel bírnak, és fenntartható természetvédelmi erőfeszítésekre van szükség mind a szálláshelyek (barlangok, épületek, üregek), mind a táplálkozási területek (lombhullató erdők, rétek stb.) fenntartása érdekében. Mivel hatalmas területről van szó, ahol sok barlang még mindig feltáratlan a denevérek szempontjából, minden bizonnyal vannak más fajok és kolóniák is, amelyeket nem fedeztünk fel a Mehedinți fennsík Geóparkjában.
A Mehedinti Fennsík Geópark barlangjai a CPS engedélyével és a geópark jóváhagyásával látogathatóak. A parkban található denevérkolóniák védelme érdekében télen (december-március) ajánlott elkerülni a hibernáló kolóniákkal rendelkező barlangokat, nyáron (június-július) pedig a szülőkolóniákat elszállásoló barlangokat. Hasonlóképpen, az épületekben lévő denevérkolóniák védelme érdekében csak a május-augusztusi időszakon kívül ajánlott felújítani őket, megtartva a meglévő elemeket (megközelítési útvonalak, ablakok stb.).
2020-2023 folyamán a DKVK a Myotis Denevérvédelmi Csoporttal (Románia) és a belgrádi Természettudományi Múzeum (Szerbia) denevérészeivel együttműködve valósította meg „A patkósdenevérek határon átnyúló védelme a román-szerb Vaskapu régióban” című projektet. A Conservation Leadership Program finanszírozásával (teljes költségvetés: 30.824 USD) a projekt célja a patkósdenevérek védettségi helyzetének javítása ebben a régióban a következő szempontok révén: (1) pontos tudományos adatok a denevérvándorlásról a régióban, (2) konkrét természetvédelmi intézkedések a legfontosabb denevérbarlangokban és (3) elkötelezett és jól tájékozott nyilvánosság a Duna mindkét oldalán.
