Ahogy azt a denevérek védelmének szükségességéről szóló részben is írtuk, ezek az állatok elsősorban a természetes élőhelyeket részesítik előnyben (barlangok, erdők, kaszálók, legelők), szemben a városi, illetve vidéki környezettel. Az emberlakta területek is vonzzák a denevéreket, így találkozhatunk velük hidak alatt, pincékben, a tömbházak által nyújtott szálláshelyeken. Alább található néhány információ a következő helyzetekre vonatkozóan:
- Tanácsok denevérekkel való találkozás emberlakta területeken;
- Egy tudományosabb szöveg az emberek denevérekre gyakorolt hatásairól, különösen a hibernálásban lévő denevérek esetében;
- Természetben való helyes magatartásra vonatkozó tanácsok, legfőképp ami a barlangokat és barlangi turizmust illeti.
Denevérekkel találkozhatunk emberlakta területeken is, falvakban és városokban. A természetben való találkozás egy emlékezetes élményt nyújthat, az aluljárókban, tömbházakban, vagy rosszabb esetekben a lakásokban való találkozás azonban utálatot és félelmet válthat ki. És legtöbb esetben mi, emberek, azt gondoljuk, hogy a denevéreknek nincs keresnivalójuk köztünk. Mindezt addig, amíg rá nem jövünk a jelenlétük nyújtotta előnyökre.
A denevérek jelenléte a városokban nem valami komplex invázió része, sőt: annak köszönhető, hogy az emberek egyre inkább megváltoztatják a környezetet. Erdős területek tűnnek el napok leforgása alatt, a folyók gátak és erőművek betonfalai közé záródnak, a barlangok pedig gyakran látogatott turista látványosságokká válnak. Egyszóval, a denevérek rákényszerülnek természetes élőhelyeik elhagyására. Magas alkalmazkodóképességük azonban lehetővé teszi számukra, hogy ne adják fel. Így alternatív táplálkozási területeket és szálláshelyeket keresnek. Nem kell sokat gondolkodniuk: amennyiben egy bizonyos helyszínen nem tudnak pihenni és nincs táplálékforrásuk, az a hely egyszerűen nem megfelelő számukra.
Az emberlakta területek azonban gyakran megfelelő helyek a denevérek számára. A hidak, templomok vagy más épületek padlásai megfelelően magas hőmérsékletet biztosítanak a szülőkolóniák számára a nyár folyamán, az pincék és más földalatti helyszínek pedig hibernálásra alkalmasak a téli időszakban. A városi környezet zöldövezetei, a környező erdők és legelők és nem utolsó sorban a villanyoszlopok fénye rovarok tömegeit vonzza, melyek megfelelő mennyiségű táplálékforrást jelentenek több denevérfaj számára is.
Mit kell figyelembe vennünk denevérekkel való találkozás esetén emberlakta területeken?
A városi környezet leggyakoribb denevérfajai a korai denevér, a törpedenevérek, vízi denevér, de érzékenyebb fajok is előfordulnak, mint például a csonkafülű denevér, nagy patkósdenevér és kis patkósdenevér. Nyáron és ősszel van a legnagyobb esély ezekkel a fajokkal találkozni, amikor a denevérek aktivitása magas (ez ugyanis a szülési és párzási időszak számukra). Ezekre a váratlan találkozásokra is léteznek egyszerű szabályok, melyeket betartva csökkenteni lehet a denevérekre ható stresszt és a mi kellemetlen élményeinket is.
A legfontosabb dolog, hogy ne pánikoljunk, a denevérek ugyanis nem fognak a hajunkba kapaszkodni, nem fognak alvás közben ránk támadni, nem fognak semmit megenni a konyhánkban és nem fognak befészkelni a lakásba. Ezek mind tévhitek, melyeket könnyedén meg lehet magyarázni. Azért sem kell félnünk, mert a találkozás pillanatában a denevérek valószínűleg sokkal rémültebbek nálunk, hiszen egy ismeretlen helyen kötöttek ki, a kolóniától elszakadva és a menekülési útvonalra utaló jelek hiányában.
Fontos, hogy ne csapjuk le a denevéreket mint valami szúnyogokat, mert eltörhetjük a szárnyukat. A legjobb megoldás az, hogy nyitva hagyjuk az ablakot vagy ajtót éjszakára, hogy magától kitaláljon, ha viszont nem akar kimenni, várjuk meg, hogy leszálljon valahová. Ekkor megfoghatjuk kesztyűs kézzel vagy törölköző segítségével, hogy elkerüljünk egy esetleges harapást (igen, éles fogaik vannak). Így a nyitott ablakhoz vihetjük őket és nagy valószínűséggel elrepülnek. Ha nem, berakhatjuk egy karton dobozba (szellőző lyukakkal ellátva!) egy textildarab kíséretében, amiben elbújhat ha szükségét érzi. A denevérek szabaduló művészek, győződjünk meg arról, hogy nincs lehetősége valamilyen résen át kijutni a dobozból.
Rövidtávon a denevérek számára fontosabb a víz elérhetősége, mint a táplálék, ahogy (meglepő módon) az emberek esetében is. Egy kupakban tehetünk ki számára vizet a dobozban, hogy csillapíthassa szomját. Az est leszálltával vagy ha a denevér kezd izgatottá válni, és nem mutat sérülésre utaló nyomokat, szabadon engedhetjük egy közeli parkban vagy erdőben. Ha mi magunk szeretnénk szabadon engedni, ideális esetben minél magasabbra kell helyeznünk egy fa törzsén, de csak miután meggyőződtünk, hogy nem várakozik a közelben egy éhes macska.
Megtörténhet, de kevés az esélye annak, hogy téli időszakban találjunk denevért a lakásunkban. A denevérek a barlangokat, elhagyott bányákat és földalatti szálláshelyeket részesítik előnyben a hibernálásra, de vannak egyedek, melyek az épületek repedéseiben vagy pincékben vészelik át a telet. Amennyiben denevért találunk téli időszakban (aktív vagy inaktív állapotban), ajánlott elsősorban a példány dobozba helyezése a fentebb részletezett módon, illetve egy szakemberrel való kapcsolatfelvétel.
Általános esetben, ha a denevér sérültnek tűnik, mindenképpen szakértő segítsége szükséges. Bonyolultabb eseteknél (például kolóniák felfedezése) léteznek olyan megoldások, melyek sem a denevéreket, sem pedig az embereket nem sodorják veszélybe. Meg kell becsülni, hogy a kolónia közelsége valóban zavaró és káros, vagy csak félelmet és más kényelmetlen érzéseket kelt bennünk. Amennyiben a kolónia áthelyezése mellett döntünk, nem kell elhamarkodottan cselekedni, mert léteznek erre alkalmas módszerek, melyek mindkét fél számára minimális stresszel járnak. Ezekben a bonyolultabb esetekben ajánlott és hasznos egy szakértővel konzultálni.
A fentebb részletezett módszerek használatával és hidegvérünk megőrzésével nem valószínű, hogy denevérharapás elszenvedőjévé válunk. Ha ez mégis bekövetkezik, nem kell pánikba esni. A denevérek vadállatok és nem azért harapnak, mert veszettek, hanem mert ösztönszerűen reagálnak. Ezt leszögezve, tudnunk kell, hogy a denevérek hordozhatják a veszettséget, előfordulása azonban rendkívül alacsony. Egy recens kutatás során 12.000 egyedből csupán 11-nél mutatták ki a vírus jelenlétét, ami 0.0009%-ot jelent. Ennek ellenére, ha megharap egy denevér, ajánlott azonnal orvoshoz fordulni, hogy megállapítsa a veszettség elleni védőoltás szükségességét.
A denevérekkel szembeni magatartásunkban szem előtt kell tartanunk, hogy az európai denevérfajok, tehát a romániai fajok is, törvény által védettek. Például az Élőhelyvédelmi Irányelv II. mellékletében, illetve a 2007. évi 57. számú miniszteri rendelet III. mellékletében felsorolt denevérfajok nem szállíthatóak el, mivel szigorúan védett fajok. Ezekben az esetekben meg kell találni az ideális módszert mind a kolónia, mind az épület és a lakók védelmére.
Az ember denevérekre gyakorolt hatása
Az emberi tevékenységek negatív módon hathatnak a romániai barlangok vagy más szálláshelyek denevérkolóniáira. Általános értelemben bármelyik emberi tevékenység kihathat egy denevérkolóniára.
Az emberi jelenlét denevérekre gyakorolt hatásait jelenleg létező adatok alapján több tudományos cikk tárgyalja, melyekből kiemelünk néhány releváns információt. Speakman et al. (1991) emberi jelenléttel összekapcsolt különböző ingerek (taktilis és nem-taktilis) hatásait mérték fel hibernálásban lévő denevérek esetében, illetve ezeknek hatásait az energetikai költségeikre. A zsírfelhasználás mértéke a következő volt: 0.001 g/nem-taktilis inger, illetve 0.05 g/taktilis inger. Figyelembe véve, hogy a legtöbb denevérfaj átlagos testsúlya elég kicsi (pl. M. myotis 25-30 g, R. hipposideros 5-7 g), továbbá a felhalmozott zsír csupán kb. 30%-át teszi ki az egyedek testsúlyának, megállapíthatjuk, hogy bármilyen külső inger jelentős mértékben hat a zsírtartalékok nem tervezett módon történő felélésére, így negatívan befolyásolja a túlélést téli időszakban és a hibernálásból való ébredést. Johnson et al. (1998) több mint 4.000 Myotis sodalis egyedet vizsgált az Egyesült Államokban, Indiana barlangjaiban, összehasonlítva ezek testtömegét hibernálás előtt és után, látogatott barlangokban (378 látogatás a tél folyamán) és nem látogatott barlangokban (5 látogatás telenként). A legkisebb testtömeg vesztés (15%) abban a barlangban volt megfigyelhető, melyben egyáltalán nem volt látogatás, szemben a leglátogatottabb barlangokkal, melyekben ez az érték 33% volt.
Thomas (1995) infravörös kamerák segítségével nagymértékű aktivitásnövekedést mutatott ki egy Egyesült Államokbeli téli menedékhelyen turisták jelenlétében, de főképp azok távozása után, mely nagyjából 1.300, Myotis lucifugus és Myotis septentrionalis egyedet érintett. A denevérek aktivitása kevesebb mint 30 perccel a látogatás után növekedésnek indult, a maximális értékét csak 1-7 óra elteltével érte el, így szignifikánsan magas maradt a normálishoz képest, még 8 órával a látogatás után is.
Mann et al. (2002) a barlangi turizmus hatásait vizsgálták a Myotis velifer szülőkolóniáira Arizónában (AEÁ), kiemelve a tényt, hogy az egyedek sokkal aktívabbá válnak már abban az esetben is, ha a turista útvonal a kolóniához közel halad el, és hogy különösképpen a mesterséges megvilágítás hatásai jelentősek. Kofoky et al. (2006) egy madagaszkári felmérésben bebizonyították, hogy a leglátogatottabb barlangok rendelkeztek a legkisebb denevérkolóniákkal és legalacsonyabb fajdiverzitással. Ezzel szemben, a ritkán látogatott barlangban 5 fajt jegyeztek, melyek 54%-át tették ki a téli faunának és 99%-át a nyári faunának, így országos jelentőségűnek lettek nyilvánítva.
Olson et al. (2011) egy kanadai barlangban szignifikáns növekedést figyelt meg a az egyedek számában, miután szabályozták a látogatások gyakoriságát téli időszakban. Ez a létszámnövekedés annak ellenére végbement, hogy a szabályozás nem jelentette a barlang bejáratának lezárását, csupán a denevérek jelenlétére és a kevés zavarást igénylő időszakra való figyelem felhívást. Paksuz és Ozkan (2012) szintén létszámnövekedést figyelt meg három törökországi barlangban, miután szabályozás alá került a látogatások száma: rácsokkal lezárták a barlangok bejáratát és elterelték a turista útvonalakat. Furman et al. (2012) azonban arra enged következtetni, hogy a Paksuz és Ozkan (2012) által megfigyelt növekedés annak volt köszönhető, hogy a helyi denevérkolónia abba a barlangba költözött, amely a turisták számára megközelíthetetlenné vált.
Cardiff et al. (2012) felmérték a közvetlen és közvetett megvilágítás hatásait a R. madagaskarensis kolóniáira az Ankarai Nemzeti Parkban. Azon kolóniák esetében, melyek nem voltak látogatásokhoz szokva, már a 12-14 méteres távolságból történő közvetett megvilágítás is zavarást és izgatottságott okozott. A szerzők azt javasolják, hogy ne nyissanak meg újabb barlangokat turisták számára.
A Romániában folytatott kutatások közül megemlíthetjük Petrea et al. (2005) kutatását, melyben egy több mint 300%-os növekedést (83 egyedből 406) figyelt meg a Cioclobinai barlangban, miután lezárták a mesterséges bejáratot és denevérbarát rácsot szereltek a természetes bejáratra. Továbbá, Gheorghiu et at. (2009) és Chachula et al. (2012) folytatták ezeket a létszámnövekedésre vonatkozó megfigyeléseket. Borda et al. (2010) megfigyelték egy M. schreibersii szülőkolónia visszatérését a Poarta lui Ionele barlangba, miután megakadályozták a látogatók hozzáférését a felsőbb szinthez. Szodoray-Parádi et al. (2014) növekedést jelzett R. ferrumequinum kolóniákban több Királyerdő- és Bihar hegységbeli barlangban, konszervációs intézkedések nyomán (lezárás, turista útvonal módosítása). Annak ellenére, hogy a R. mehelyi kolónia (kb. 5000 egyed) eltűnése a Gura Dobrogei barlangból (Konstanca megye) több tényező együttes hatásának következménye (intenzív mezőgazdaság, élőhely fragmentáció), nem zárható ki a turisták könnyű és szabályozatlan hozzáférése sem.
Az idézett szakirodalommal alátámasztva, úgy véljük a barlangokban zajló emberi tevékenységek, beleértve a turizmust is, egyértelműen negatív hatással lehetnek a denevérekre. Ezen hatások közé sorolható a (1) szálláshely elhagyása, (2) kolóniák fragmentációja több helyszínre, (3) újszülött kölykök mortalitásának növekedése, (4) magas mortalitás az újszülött kölykök körében és (5) a hibernálási időszakban való túlélési esély csökkenése. Másrészt, a barlangok denevérbarát módon történő lezárása, illetve a turizmus limitálása a szülési (május 15 – augusztus 15) és a hibernálási időszakban (november 1 – március 31), pozitív hatással van. A barlangok lezárása azonban nem minden esetben járható út, úgy pénzügyileg, mint abból az okból kifolyólag, hogy nem minden barlangot lehet vagy kell teljesen lezárni, illetve bizonyos denevérfajok nem reagálnak pozitívan a lezárásokra (pl. Miniopterus schreibersii). A denevérész szakértők adatai alapján, szakirodalmi adatokkal alátámasztva, a romániai barlangok denevérkolóniáinak mérete vélhetően a minimális, azaz a minimális szinten van tartva a szülési és hibernálási időszakokban történő gyakori látogatásoknak köszönhetően. Úgy véljük, emberi tevékenységek hiányában a kolóniák mérete visszatérne a normál és valós értékre
A fenti szöveg, melynek témája az emberi jelenlét denevérekre gyakorolt hatása, a romániai denevérész közösség tagjainak közreműködésével valósult meg, a szakirodalmi források felhasználásával:
- Borda D., Racoviță G., Năstase-Bucur R., Ciubotărescu C. (2010): Ecological Reconstruction of Bat Cave Roost in Western Carpathians. Sustainability of the karst environment, International Interdisciplinary Scientific Conference, Plitvice Lakes, Croatia, p. 17-24.
- Cardiff S.G., Ratrimomanarivo F.H., Goodman S.M. (2012): The effect of tourist visits on the behavior of Rousettus madagascariensis (Chiroptera: Pteropodidae) in the caves of Ankarana, Northern Madagascar. Acta Chiropterologica 14(2): 479-490. 2012.
- Furman A., Çoraman E., Bilgin R. (2012): Bats and tourism: a response to Paksuz and Ozkan. Oryx 46(3): 330-330.
- Gheorghiu V., Murariu D., Borda D, Farcas A., Chachula O. (2009): The first ecological reconstruction of the underground environment from Romania – Cioclovina Uscată Cave, chapter 3: Ecological reabilitation and restoration of the hibernating colonies of Chiroptera from Dry Cioclovina Cave. Pp. 19-60. Edit. Universitară, București. 131 pp.
- Johnson S.A., Brack V., Rolley R.E. (1998): Overwinter weight loss of Indiana Bats (Myotis sodalis) from hibernacula subject to human visitation. The American Midland Naturalist 139(2): 255-261.
- Kofoky A., Andriafidison D., Ratrimomanarivo F., Razafimanahaka H.J. , Rakotondravony D., Racey P.A., Jenkins R.K.B. (2006): Habitat use, roost selection and conservation of bats in Tsingy de Bemaraha National Park, Madagascar. Vertebrate Conservation and Biodiversity, pp 213-227.
- Mann S.L., Steidl R.J., Dalton V.M. (2002): Effects of cave tours on breeding Myotis velifer: Journal of Wildlife Management 66(3): 618-624.
- Olson C.R., Hobson D.P., Pybus M.J. (2011): Changes in population size of bats at a hibernaculum in Alberta, Canada, in relation to cave disturbance and access restrictions. Northwestern Naturalist 92 (3), 224-230.
- Paksuz S., Özkan B. (2012): The protection of the bat community in the Dupnisa Cave System, Turkey, following opening for tourism. Oryx, 46(1): 130–136.
- Petrea C., Gheorghiu V., Chachula O. (2005): Protecția și reabilitarea ecologică a unui sit subteran “Peștera Cioclovina Uscată”. Ecocarst 5-6: 46-48.
- Speakman J.R., Webb P.I., Racey P.A. (1991): Effects of disturbance on the energy expenditure of hibernating bats. Journal of Applied Ecology 28: 1087-1104.
- Szodoray-Parádi F., Bücs Sz., Jére Cs., Csősz I. (2014): Bat conservation measures and preliminary results in caves of NW Romania. 3rd EuroSpeleo Protection Symposium, Băile Herculane, România
- Thomas D.W. (1995): Hibernating bats are sensitive to nontactile human disturbance. Journal of Mammalogy 76(3): 940 – 946.
Mit kell szem előtt tartanunk denevérrel való találkozás esetén, természetes környezetben?
A barlangok és más természetes (pl. aknabarlangok, odúk, rések, sziklafalak) illetve mesterséges (pl. elhagyatott bárnyák) szálláshelyek esetében véletlenszerűen találkozhatunk denevérekkel vagy denevér kolóniákkal. Jelenlétünknek negatív hatása lehet ezen denevérekre. A zavarás miatt a denevérek arra kényszerülhetnek, hogy elhagyják a helszínt, melyet akár többszáz éve használnak. A nagyobb kolóniák fragmentálódnak, a kialakult kisebb kolóniák több barlangban húzódnak meg. Ugyanakkor, a szülőkolóniák zavarása (május 15 – augusztus 15 időszakban) a kölykök menövekedett mortalitásához vezethet, így veszélybe sodorja a következő generációt.
A hibernálási időszakban (november 1 – március 31) történő zavarás csökkenti az egyedek túlélési esélyét, mivel a denevérek idő előtt elhasználják felhalmozott zsírkészleteiket. Ezekre a zsírraktárakra az ősz folyamán tesznek szert, és szerepük a túlélés biztosítása a tél során, amikor nem rendelkeznek táplálékforrással. Ha a denevérek ezeket a tartalékeikat arra használják fel, hogy újra hibernáló állapotba kerüljenek (pl. többszöri zavarás után), szignifikánsan megnő annak a veszélye, hogy nem vészelik át a telet. Az emberi tevékenységek hatásait tárgyaló terjedelmesebb szöveg fennebb olvasható.
A romániai denevéreket országos és európai jogszabályok védik. A denevérek védelme szükséges lépés az egyedek és kolóniák túlélésének biztosítása érdekében, egy zavarásmentes környezet kialakításában a használatban lévő menedékhelyeken, a vonulási és táplálkozási élőhelyek védelmében. Ugyanakkor, a denevérek védelme szükséges annak biztosítására, hogy az általuk nyújtott szolgáltatások nem szoruljanak háttérbe az antropogén hatások következtében.
A denevérek védelméhez való hozzájárulás érdekében, a romániai denevérkutatók összeállítottak 10 szabályt denevérekkel való találkozás esetére a természetben. Javasoljuk ezeknek a szabályoknak a terjesztését, szem előtt tartva a denevérek természetes környezetben való védelmét:
- A barlangokat és más szálláshelyeket csendben és nyugodtan közelítsük meg, a biztonsági intézkedések betartásával és a denevérek zavarása nélkül, a kijelölt útvonalak (ha vannak) követésével, elektromos fényforrásokat használva (a karbidlámpák használata Románia barlangjaiban tiltott)
- Az útvonalakat a denevérek közvetlen megvilágítása és fényképezése NÉLKÜL járjuk végig.
- NE érjünk a denevérekhez vagy csapjuk le őket szándékosan.
- NE üssünk meg denevéreket repülés közben.
- Minél kevesebbet időzzünk a denevérek közelében (kevesebb mint 1 percet).
- Igyekezzünk elkerülni a barlangban való éjszakázást; amennyiben ez elkerülhetetlen (pl. biztonsági okból kifolyólag), tartsunk minél nagyobb távolságot a denevérektől (>100 m)
- NE idézzünk elő füstöt / tüzet barlangokban vagy azok bejáratánál.
- A barlangokban/menedékhelyeken és ezek bejáratánál kerüljük el az állandó zajt és fényt kibocsátó felszerelések kihelyezését; kivételt képeznek a személyes világító felszerelések, melyeket az útvonal biztonságos bejárására használunk.
- NE szervezzünk rendezvényeket (pl. koncertek, fesztiválok, vallásos ceremóniák, vásárok, stb.), melyek fény-, hang- vagy más szennyezést feltételeznek a barlangokban, illetve kevesebb mint 200 méterre azok bejáratától.
- NE vigyünk véghez olyan módosításokat, melyek a denevérek zavarását idézhetik elő (pl. falak a bejáratnál, kapuk felszerelése, vízelvezető árkok, stb.), vagy amelyek megakadályozzák a denevérek hozzáférését a barlanghoz/menedékhez.
Amennyiben szemtanúi lesztek olyan intézkedésnek, mely egyértelműen negatívan hatnak a denevérekre, vagy amely szignifikánsnak tűnik, kérjük vegyék fel velünk a kapcsolatot. Az érvényben lévő jogszabályok értelmében, a véletlen vagy szándékos módon történő zavarások vagy olyan tevékenységek, melyek a denevérek mortalitásának növekedését eredményezik, illetve a barlangokban való tevékenységekre kibocsátott engedélyek feltételeinek be nem tartása az alábbi határozatok megszegését vonja maga után (románul):
- Legea nr. 13/1993 pentru aderarea României la Convenţia privind conservarea vieţii sălbatice şi a habitatelor naturale din Europa;
- Legea nr. 13/1998 privind conservarea speciilor migratoare de animale sălbatice;
- Legea nr. 90/2000 pentru aderarea României la Acordul privind conservarea liliecilor în Europa;
- Directiva 2008/99/CE privind protecția mediului prin drept penal;
- Legea nr. 49/2011 pentru aprobarea Ordonanţei de urgenţă a Guvernului nr. 57/2007 privind regimul ariilor naturale protejate, conservarea habitatelor naturale, a florei şi faunei sălbatice;
- Legea 205/2014 privind protecția animalelor;
- De lege ferenda.