Kedves olvasók és denevérrajongók!

Számos európai országban választják meg az Év denevérét. Ez a választás jellemzően az illető denevérfaj környezeti, vagy tudományos jelentősége alapján valósul meg. Előfordul az is, hogy az év denevérfaját a határokon átnyúló kapcsolatok alapján jelölik ki, mivel például a szezonális vándorlások alatt a denevérek nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják a hagyományos országhatárokat. Ezen kitüntetés az is szolgálja, hogy a denevérfajt a nagyközönség köreiben népszerűsítse.

Követve ezt a hagyományt, többek között azért is, mert fajszám és a kolóniák mérete alapján Románia az európai ranglista élmezőnyében található, a romániai denevérkutatók és a Lilieci.ro denevérportál meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt az első hazai “Év denevére” szavazásban. Idén januárban megvalósult egy rövid tudományos egyeztetés, mely alapján a romániai denevérszakértők három denevérfajt választottak ki az országban élő 32-ből. Ez a három denevérfaj az idei első kiadás három döntőse.

Mind a denevérvédelem, mind pedig a tágabb természet- és környezetvédelem sikerességének egyik fontos tényezője a nagyközönség bevonása és részvétele. A szabad választás lehetősége pedig egyetemes szükségszerűség. Így rendelkezésetekre bocsájtjuk a három, döntős denevérfaj bemutatását, hogy a tietek lehessen az utolsó szó. A 2017-es “Év denevére” szavazás három döntőse:

A nyugati piszedenevér

Melynek kitűnő orra van az idős, értékes erdőkhöz

A kis patkósdenevér

Kinek a legmagasabb a hangja Romániában

A barna hosszúfülű denevér

Aki a legméretesebb fülekkel bír a hazai fajok közül

A szavazás március 19 éjfélig tart, ekkor az összegyűlt szavazatok alapján kihirdetjük a verseny győztesét. Az év többi részében pedig igyekszünk a nektek a lehető legtöbb információt nyújtani az év denevérfajáról.

Alább mindenki megszavazhatja a kedvencét, de előtte meghívunk, hogy olvassatok részletesen a három döntős denevérfajról és tekintsétek meg fotógalériáikat. Szavazás után pedig nézzetek körül még a portálon, és ha tetszik, akár támogathatjátok is a Lilieci.ro denevérportált egy adománnyal! Köszönjük!

Szavazz a kedvencedre, hogy ő lehessen az “Év denevére” 2017-ben!

A “Év denevére” döntősei 2017-ben

A nyugati piszedenevér

Melynek kitűnő orra van az idős, értékes erdőkhöz

Azért mondjuk a pisze denevérre (Barbastella barbastellus), hogy kitűnő orra van az idős, értékes erdőkhöz, mert az ilyen, akár többszáz éves őserdőkben, vagy más, öreg fáknak otthont adó erdőkben fordul elő leginkább. Így a faj jelenléte (vagy hiánya) számos információt szolgáltat az illető erdők természetvédelmi állapotáról.

Megjelenésre a közepes termetű piszedenevér valóban pisze: orra rövid és tompa. Fülei háromszög alakúak, és – akárcsak az orra – meglehetősen rövidek. Bundája sötét, feketés színű. A faj elég jól tűri a hideg környezetet, leggyakrabban földalatti szálláshelyeken (barlangok, elhagyott bányák, pincék) hibernál. Az ilyen típusú helyszíneken gyakran találkozhatunk vele a bejárati szakaszokban, ahol a nulla fok alatti hőmérsékletet is elviseli.

Fotógaléria:

Mivel az idős erdőket kedveli, a piszedenevér elég ritkán kerül direkt konfliktusba az emberekkel. Viszont a nem megfelelő erdészeti beavatkozások nagy kárt okozhatnak a fajnak, tekintve hogy kedvenc szálláshelyei között felsorolhatjuk a fák odvait és hasadékait, illetve a holtfák adta lehetőségeket is.

A piszedenevér védelme a táplálkozási területek és a szálláshelyek megfelelő védelme által valósítható meg. Ha az idős fákat kivágják, vagy a holt faanyagot rendszeresen eltávolítják az erdőkből, már nem talál megfelelő menedéket sem, mindez pedig nagy hatással lehet a populációkra. Célszerű 7-10 odvas fa meghagyása hektáronként, mely kb. 25-30 odúnak felel meg, illetve a holt faanyag megőrzése. A földalatti szálláshelyek esetében ajánlott, hogy a november 1 – március 31 közötti hibernálási periódus turisztikai és barlangász tevékenységektől mentes legyen.

A kis patkósdenevér

Kinek a legmagasabb a hangja Romániában

A denevérek által kibocsátott ultrahangok nagy szerepet játszanak a tájékozódásban és táplálékszerzésben. A romániai denevérfajok közül pedig a kis patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros) bocsájtja ki a legmagasabb frekvenciájú ultrahangokat. Egész pontosan 108-114 kHz frekvenciájú hangok ezek: a „legultrább” hangok.

A kibocsátott ultrahangok és a visszaverődő hangok szolgáltatta információk lehetővé teszik, hogy a kis patkósdenevér akrobata módon repüljön, és nagyon precízen navigáljon. Ilyen akrobata repülésre csak más patkósdenevér fajok képesek. A kis patkósdenevér általában az erdők belsejében, ágakhoz és levelekhez közel vadászik, a lombkoronában, ahol kedvenc táplálékát zsákmányolja: éjjeli lepkéket, szúnyogokat, lószúnyogokat.

Fotógaléria:

A kis patkósdenevér kedvelt telelő szálláshelyei földalatti helyszínek, barlangok, elhagyott bányák, de városi vagy vidéki pincék is. A nyáron kialakuló szülőkolóniák elsősorban épületek padlásain találhatóak, ahol a nőstények egy laza szerkezetű kolóniát hoznak létre, kényelmes távolságot hagyva egymás között. Ez a helyzet a hibernáló kolóniák esetében is, ahol az egyedek laza csoportban lógnak anélkül, hogy egymáshoz érnének. Egy kis patkósdenevér hibernáló kolóniája úgy fest, mintha sok-sok szilvát felaggattunk volna a barlang mennyezetére.

A kis patkósdenevér rendkívül hű az év során használt szálláshelyekhez: a szülőkolóniák által használt padlásokhoz és a hibernáló kolóniák által kedvelt földalatti szálláshelyekhez is. Így e szálláshelyek védelme elengedhetetlen. Védelmük az épületek megfelelő kezelésével és a kritikus periódusokban (nyáron, május 15 – augusztus 15, valamint télen, november 1 – március 31 között) az emberi zavarás kizárásával valósulhat meg.

A barna hosszúfülű denevér

Aki a legméretesebb fülekkel bír a hazai fajok közül

Egy olyan világban, ahol a társadalmi státus kizárólag a fülek mérete alapján dőlne el, a barna hosszúfülű denevér (Plecotus auritus) bajnok lenne: Fülének hossza szinte megegyezik a testének hosszával. Ez a túlméretezett fül azonban nem nehezíti meg a faj életét, hanem tulajdonképpen előnyt jelent.

A barna hosszúfülű denevér előszeretettel vadászik idős lombhullató erdőkben, de parkokban és kertekben is, ahol bizony a jó fülek hasznosak. Lassú és precíz röpte közben a faj nagyon halk ultrahangokat bocsát ki. Összehasonlítva más denevérfajok ultrahangjaival, ezek a hangok a suttogás kategóriába esnek, de így is rengeteg információt szolgáltatnak a környezetről és a – mit sem sejtő – zsákmányról. A precíz repülés és az óriási fülek által támogatott navigáció lehetővé teszi, hogy a denevér közvetlenül a fák leveleiről szedegesse fel a rovarokat.

Fotógaléria:

De még ha ilyen fülekkel is látta el az evolúció a barna hosszúfülű denevért, ritkán fogunk pihenő helyzetben olyan egyedet látni mely teljesen nyitott fülekkel alszik. Hibernáláskor a faj gyakran használja a barlangok bejárati szakaszát, ahol a hőmérséklet nagyon alacsony is lehet, akár fagyponthoz közeli is. A hideg ártana a törékeny szerkezetű füleknek, könnyen megfagynának. Így jobb azokat az alkar és a szárnyak alatt védelembe helyezni. Igen, a barna hosszúfülű denevér füle olyan nagy, hogy össze kell hajtogatni pihenéskor.

Nyáron a faj faodvakban és épületekben alakítja ki a szülőkolóniáit. Az idős lombhullató erdők védelme elengedhetetlen nemcsak a barna hosszúfülű denevér, hanem számos más denevérfaj esetében is. Ezen túlmenően alapvető fontosságú, hogy a szülőkolóniák által használt épületek padlásterei ne legyenek drasztikusan átalakítva, de a fa alkotóelemek is megfelelő kezelésben részesüljenek. Abban az esetben, ha a fa alkotóelemek kezelése során mérgező anyagok kerülnek felhasználásra, ez a kolóniák pusztulását okozhatja, mivel a denevérek számos épületelemmel kerülnek közvetlen érintkezésbe, beleértve a padlás légterét is. Ezért fontos, hogy olyan fakezelő anyagokat és módszereket használjunk melyek nem mérgezőek: például forró levegővel vagy CO2-al kezeljük az épületfát.