Kedves olvasók és denevérrajongók!

Nemrég ünnepelte a Lilieci.ro portál fennállásának 2 éves évfordulóját, és a Denevérkutatási és Védelmi Központ is létrehozta a legelső, 2017-2018-as periódusra vonatkozó éves jelentését. De azért, hogy már így, a 2019-es év elején bevonjunk titeket egy tevékenységbe, meghívunk, hogy vegyetek részt az idei romániai “Év denevére” nyilvános szavazáson.

A jelölés számos európai országban létezik, és jellemzően az illető denevérfaj környezeti, vagy tudományos jelentősége alapján valósul meg. Például 2018-ban a BatLife Europe a kis patkósdenevért jelölte meg Év denevéreként. Romániában 2017-ban a barna hosszúfülű denevért, 2018-ban pedig a Méhely patkósdenevért választottuk meg közösen az Év denevérének.

2018 november-decemberében egy gyors előválogatást hajtottunk végre a romániai denevérszakértők közösségén belül, kiválasztva hármat a romániai 32 fajból. A verseny második, döntő fordulójában ez a három faj vesz részt. Ők pedig:

A hosszúszárnyú denevér

Mely Románia legnagyobb kolóniáit alkotja

A nagyfülű denevér

Mely igencsak kedveli az évszázados erdőket

Az északi késeidenevér

Aki vígan elalszik a legalacsonyabb hőmérsékleteken is

A szavazás február 10 éjfélig tart, ekkor az összegyűlt szavazatok alapján kihirdetjük a verseny győztesét. Az év többi részében pedig igyekszünk nektek a lehető legtöbb információt nyújtani az év denevérfajáról.

Alább mindenki megszavazhatja a kedvencét, de előtte meghívunk, hogy olvassatok részletesen a három döntős denevérfajról és tekintsétek meg a fotógalériákat is. Szavazás után pedig nézzetek körül még a portálon, és ha tetszik, akár támogathatjátok a Denevérkutatási és Védelmi Központot és a Lilieci.ro denevérportált egy adománnyal! Köszönjük!

Szavazz a kedvencedre, hogy ő lehessen az “Év denevére” 2019-ben!

A hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii)

Mely Románia legnagyobb kolóniáit alkotja

A hosszúszárnyú denevér számos, európai jelentőségű és nagyságú kolóniát hoz létre Románia barlangjaiban, mint például a Szolcsvai Búvópatakban (több mint 34.000 hibernáló egyed), a Nagycsűr barlangban (több mint 17.000 hibernáló egyed), vagy a Betfia zsombolyban (több mint 7.000 egyed a szülőkolóniában).

A faj a Miniopteridae családba tartozik, orra rövid, feje lekerekített. Fülei rövidek és háromszög alakúak, és hosszban nem haladják túl a fej csúcsát. A szárnyak hosszúkásak és keskenyek, bundája szürkésbarna, néha barna vagy feketés. A több száz, ezer, vagy esetenként tízezer egyedből álló kolóniák sötét, szürkésbarna, fekete élő szőnyegként borítják a barlangok mennyezetét.

Tipikus barlanglakó faj, így kolóniáit elsősorban barlangokban, vagy más, földalatti szálláshelyeken (pl. elhagyott bányákban) találjuk az év során. Így mind a téli hibernálókolóniák, mind pedig a nyári szülőkolóniák barlangokhoz kötöttek. Leginkább a hegy- és dombvidéki karsztterületek nagyméretű bejárattal rendelkező barlangjait használja. Vadászni elsősorban lombhullató erdőkben szokott. Szezonálisan (a nyári és téli menedékhelyek között) 40-100 km-es távolságokon vándorolhat.

A hosszúszárnyú denevér által használt szállás- és élőhelyeket az olyan emberi tevékenységek veszélyeztetik, mint a kritikus periódusokban (nyáron és télen) zajló barlangi tömegturizmus, az intenzív erdőkitermelés és a rovarirtószerek használata.

Védelmi státusz (IUCN):

  • Világszinten: mérsékelten fenyegetett (NT)
  • Világszintű tendencia: csökkenő
  • Európában: mérsékelten fenyegetett (NT)
  • Európai tendencia: csökkenő

Törvénykezés:

  • 13/1993-as törvény (Berni egyezmény)
  • 13/1998-as törvény (Bonni egyezmény)
  • 90/2000-es törvény (EUROBATS)
  • 49/2011-es törvény (Élőhelyvédelmi Irányelv)
  • 656/2014-es miniszteri rendelet

A nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii)

Mely igencsak kedveli az évszázados erdőket

Ahogy az alcímben is olvasható, a nagyfülű denevér jól érzi magát az érintetlen erdőkben, de egyéb idős, lombhullató erdőben is. Ez egyaránt vonatkozik arra, hogy odvas fákat használ szálláshelyként, illetve arra, hogy táplálékát is ilyen élőhelyeken szerzi meg. A faj jelenléte jelzi az illető élőhelyek / erdők kivételesen jó állapotát.

A Myotis génusz közepes termetű faja, melynek arányosan a legnagyobb (több mint 2 cm hosszúságú) a füle a génuszon belül. Háta barna vagy vörösesbarna, hasi oldala pedig egyértelműen világosabb, szürke / szürkésfehér színű.

Míg a nagyfülű denevér szülőkolóniáit általában faodvakban találjuk, addig a téli periódusban barlangokba vagy más típusú földalatti szálláshelyekre is behúzódik. Egyike a hideget jól tűrő denevérfajokban. A hosszúfülű denevérekkel ellentétben (akiknek valóban óriási fülük van), a nagyfülű denevér fülei szerényebb méretűek. Helytülő faj, a nyári és téli szálláshelyek közötti vándorlási távolság néhány kilométer.

A nagyfülű denevérek populációit az élőhelyek feldarabolódása és csökkentése veszélyezteti, beleértve az odvas fák kivágását is. Tekintettel arra, hogy a faj alacsonyan repülve halad keresztül nyílt területeken, a közúti forgalom jelentős veszélyforrást jelent számára. Így a zöld folyosók “aluljárói” nagy jelentőséggel bírnak.

Védelmi státusz (IUCN):

  • Világszinten: mérsékelten fenyegetett (NT)
  • Világszintű tendencia: csökkenő
  • Európában: sebezhető (VU)
  • Európai tendencia: csökkenő

Törvénykezés:

  • 13/1993-as törvény (Berni egyezmény)
  • 13/1998-as törvény (Bonni egyezmény)
  • 90/2000-es törvény (EUROBATS)
  • 49/2011-es törvény (Élőhelyvédelmi Irányelv)
  • 656/2014-es miniszteri rendelet

Az északi késeidenevér (Eptesicus nilssonii)

Aki vígan elalszik a legalacsonyabb hőmérsékleteken is

Egy kevésbé ismert faj, szereti az elhagyott bányajáratokat és a magasan fekvő barlangokat, zsombolyokat. A boreális és hegyi erdőségek tipikus faja, közép és délkelet Európában általában a a hegyvidékeken, néha 2.000 m fölötti magasságokban található. A romániai magasság rekord 2.200 m. Mínusz 5.5 °C hőmérsékleten is hibernálhat, szülőkolóniái az Északi sarkkörön túl is fellelhetőek.

Közepes méretű denevérfaj, hátának szőre sötétbarna / fekete, világos aranyszínű szőrvégekkel a háton és a fejen. A nyak oldalainak és a has bundájának  sárgásbarna színe élesen elüt a hát színétől. Jellegzetes táplálkozási területei a tűlevelű vagy vegyes erdők. Az erdők belsejében és szélén vadászik, valamint vizes élőhelyek és gyepek fölött, de akár települések körül is. A nyári szülőkolóniák szálláshelyei épületek különböző részein találhatóak, télen többnyire száraz és hűvös barlangokban, bányákban hibernál. A nyári és a téli szálláshelyek közötti távolságok rövidek, de feljegyeztek 100-450 km-es vándorlásokat is.

Romániában kevés információval rendelkezünk a faj biológiájáról, de valószínűleg a hegyvidéki területeken is zajló intenzív erdészet negatívan érinti a populációkat, mivel ezek az erdők táplálkozási területként szolgálnak. Bár leginkább izolált, nehezen megközelíthető szálláshelyeken találkozhatunk a fajjal, bizonyos helyzetekben rendkívül sérülékeny, például mikor a barlangokon belül alacsonyan helyezkedik el. Ezenkívül a szélerőműparkok jelenléte is veszélyt jelenthet, valamint az épületek nem megfelelő felújítása.

Védelmi státusz (IUCN):

  • Világszinten: nem fenyegetett (NT)
  • Világszintű tendencia: stabil
  • Európában: nem fenyegetett (NT)
  • Európai tendencia: ismeretlen

Törvénykezés:

  • 13/1993-as törvény (Berni egyezmény)
  • 13/1998-as törvény (Bonni egyezmény)
  • 90/2000-es törvény (EUROBATS)
  • 49/2011-es törvény (Élőhelyvédelmi Irányelv)

Nos, ha eldöntötted ki a kedvenc, klikkelj IDE, és térj vissza a szavazáshoz.