Bodea Flaviu
Denevérkutatási és Védelmi Központ
Azt tudjuk, hogy a denevérek kolóniákat alkotnak. Páran biztos azt is tudják, hogy a romániai barlangokban találhatóak Európa szinte legnagyobb denevérkolóniái. Ezek a kolóniák gyakran százas, ezres vagy tízezres nagyságrendűek, élő szőnyeget alkotnak a barlangok mennyezetén.
A kolóniában való élet (és valójában bármely más csoportosulása az egyedeknek) sok előnnyel jár, amelyek elősegítik a fajok fennmaradását. Vannak azonban bizonyos hátrányok is, amelyek ha együtt hatnak, súlyos következményekkel járhatnak az adott kolóniára nézve. Ebben az cikkben, melyet a tudományos irodalom segítségével építettünk fel, leírjuk, hogy a denevérek miért tartották és tartják fontosnak ezt a viselkedési / szervezkedési formát: a kolóniát. És közvetett módon, miért fontos nekünk védeni ezeket a kolóniákat.
Az első dolog, amit tudnunk kell az, hogy a denevérek “fission-fusion” (osztódás – egyesülés) típusú élőlények. Bonyolultabbnak hangzik, mint amilyen valójában. A fission-fusion valójában azt jelenti, hogy ezek a kolóniák nem állandóak, hanem csak bizonyos időpontokban és bizonyos célok érdekében alakulnak ki. A romániai denevérek esetében elsősorban a téli (december – március) időszakban kialakuló hibernáló kolóniákat és a nyáron (május – július) kialakuló szülőkolóniákat tartjuk számon. Természetesen különbségek vannak ezen kolónia típusok között különböző fajok esetében, de nagyjából ugyanazekkel a típusokkal találkozunk, főleg a mérsékelt égöv denevérei esetében.
Most, hogy megállapítottuk, hogy milyen típusú kolóniákat alkotnak a denevérek, folytathatjuk a következő lépéssel, nevezetesen azzal, hogy pontosan megértsük, milyen előnyökkel jár a csoportos élet az egyedek és a kolónia számára. A témát két akadálytípus szempontjából elemezzük, melyekkel minden fajnak meg kell küzdenie: élettani és ökológiai akadályokkal.
A kolóniális élet, különösképpen a hideg időszakokban, számos előnyt nyújt a denevéreknek. Szűk helyeken csüngve, testükkel, bundájukkal összetapadva kevesebb testhőt veszítenek, ami segít egy állandó testhőmérséklet fenntartásában. Így az egyedeknek alacsonyabb az energiafogyasztása, ami nagyon fontos a túlélés szempontjából a téli időszakban. Pont arról az időszakról van szó, amikor az ősszel összegyűjtött erőforrásokat (azaz a felfalt rovarokból származó zsírtartalékokat) megfeleló módon kell a tavasz érkezéséig felhasználni, beosztani. Azáltal, hogy megosztják testük melegét egymással, a denevéreknek nem kell rendkívűl nagy zsírtartalékokat felhalmozni. Még ha bizonyos egyedek nem is tudtak elegendő táplálékot felhalmozni az őszi időszakban, még mindig van esélyük a tél túlélésére. A kolónia létezése által.
Egy másik fontos élettani előny, melyet a kolóniális élet is elősegít: a nagyobb párzási esély. Sok esetben azok a helyszínek, ahol a tél folyamán hibernáló kolónia alakulnak ki, az ősz folyamán párzásra is alkalmasak. Az ilyen helyszínenek az őszi időszakban egy nagyfokú fajdiverzitás tapasztalható, de ennél is fontosabb, hogy a hímek és a nőstények egyaránt megjelennek. Így a párzó egyedek viszonylag rövid idő alatt és jelentős energiabefektetés nélkül találkozhatnak. Ez által több energiát tudnak megspórolni a tél túlélése érdekében.
A denevérek jólétét a táplálékforrás mennyisége és a területméret határozza meg, melyek ökológiai akadályok. Bármely faj egy adott fizikai helyen való életét ez a két tényező határozza meg. Ha nincs elég táplálék, akkor a csoport mérete csökken, vagy a csoport egy része vándorlásra kényszerül. Ha a fizikai tér nem elég nagy ahhoz, hogy az egész csoport elférjen, akkor úgyszintén, néhány egyed vándorlásra kényszerül.
De a kolóniális élet lehetővé teszi ezen akadályokat kiküszöbölését. Mindenekelőtt a denevérek kis méretűek és szoros csoportokat alkotnak, különösképpen a hibernálás során. Így eleve kis fizikai helyet foglalnak el. Például a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) élő szőnyegének egy négyzetméterében mintegy 2000 egyed található. Nem ritka azonban ebben az esetben sem, hogy egyes egyedek elhagyják a kolóniát, és megfelelőbb vagy nagyobb helyszínt keresnek, új kolóniát hoznak létre.
A táplálkozást illetően a csoportos élet előnyei közé tartozik az egyének közötti kommunikáció, az információmegosztás is. Igen, kolóniában még az táplálék megtalálása is könnyebb. Példaként említhetük azt a magatartást, amikor az anya információkat ad át utódjának egy adott táplálkozási helyszínről. Még a vámpírdenevérek is (igen, azok, akik Dél-Amerikában háziállatok vérével táplálkoznak) megosztják táplálékforrásukat, táplálékukat (igen, a vért) azokkal az egyedekkel a kolóniábók, akik a aznap este nem találtak vérforrást. Ezen viselkedés egy másik, kevésbé nyilvánvaló hatása az egyének közötti társadalmi kapcsolat létrehozása és erősítése, amely így csökkenti a köztük lévő túlzott versengést. És mint minden más, az információ (vagy a táplálék) megosztás hátrányokkal is jár: az egyének számára előnyös, de nem feltétlenül előnyös a faj számára. Éspedig azért mert csökkenti a természetes szelekció hatását: növeli azon egyedek túlélési esélyét, amelyek valójában nem élnék túl az illető periódust.
A kolóniában való élet egy másik fontos szempontja és előnye az egyedet közötti szoros kapcsolat, szocializálódás. Az egyedek születésük óta együtt fejlődnek, vadásznak, stb., így erős társadalmi kapcsolatokat hoznak létre. A denevérek hosszú élete (egy szibériai Brandt denevér a rekorder több mint 40 évvel) tovább erősíti ezt a viselkedést, mivel több generáció átfed. Így az információ nem veszlődik el a generációk között, véglegesen átadódik, és a kolóniák egyre inkább aggregálódnak, egyre inkább egy funkcionális egységet alkotnak. Valószínűleg a denevérek esetében ez a koloniális élet egyik fő előnye, amely fenntartotta az ilyen típusú viselkedést.
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy a kolóniában élés és a fejlett társadalmi viselkedés azt mutatja, hogy a denevérek rendkívül fejlettek és nagyfokú alkalmazkodóképességgel rendelkeznek. Elkerülhetetlenül arra a következtetésre jutunk, hogy a denevérvédelem nem valósítható meg a kolóniák védelme nélkül, bárhol is legyenek ezek: barlangokban, templomtoronyban vagy 150 éves fák odvaiban. A kolóniák védelmének legegyszerűbb módjai pedig mindenki számára elérhetőek.
Irodalom:
- Dietz M., Kalko E. K. (2006): Seasonal changes in daily torpor patterns of free-ranging female and male Daubenton’s bats (Myotis daubentonii). Journal of Comparative Physiology B, 176(3): 223-231.
- Fenton M.B. (2001). Bats. Checkmark Books.
- Fenton M.B., Simmons N.B. (2015). Bats: A World of Science and Mystery. University of Chicago Press.
- Kerth G. (2008): Causes and consequences of sociality in bats. Bioscience 58(8): 737–746.
