A Podkowcarnia túra, a DKVK önkénteseivel

Az út Krakkóban, Lengyelországban kezdődött, ahol önkénteseink találkoztak a szervezőkkel és a többi résztvevővel – a biodiverzitás-megőrzés különböző területein tapasztalt emberekkel, akiktől sokat tanulhattak a hét során. Az első állomás a csehországi Olomouc egyik parkja volt, ahol Evzen Tosenovsky (Palacky Egyetem) és Jizim Safar (AOPK CR – a Cseh Természetvédelmi Ügynökség) tartott szabadtéri előadást a városi denevérek védelméről.

A park fontos élőhely a denevérek számára, mert öreg, odvas fái és egy hídja is denevérszálláshelyként működnek: itt található egy 300 egyedes koraidenevér-kolónia is. A fák törzsére információs táblák kerültek, amelyek a turistákat és a parkigazgatást is tájékoztatják a denevérek jelenlétéről. Ezek az odvas fák téli menedéket biztosítanak az Nyctalus nemzetségbe tartozó fajoknak, ezért megőrzésük, a felelős metszés és a tarvágás elkerülése nagyon fontos.

Illegális fakivágás vagy természetes élőhelyek megszűnése esetén a denevérek áttelepítése vagy rehabilitációja valósul meg. A helyszíni értékelés után szakemberek döntenek arról, hogy a denevérek képesek-e sikeresen befejezni a telelést. Ha igen, akkor speciálisan kiválasztott odvas fákba telepítik őket. A legyengült példányokat pedig rehabilitációs központokba szállítják, átteleltetés végett. Ha a kolónia épsége nem sérült, az odút tartalmazó farészeket természetes „denevérházakká” alakítják, felfüggesztve őket más fákra.

Olomoucban megfigyelhettük cseh partnereink kreativitását is: tanárok számára kínálnak oktatási csomagokat, melyek lényegében ultrahangdetektorokat és egyéb tananyagokat tartalmazó hátizsákok, amelyek segítségével a diákok akusztikus monitoringon vehetnek részt.

A következő nap célpontja az ausztriai Feistritz an der Gail volt, ahol a Fledermaushaus („Denevérház”) épületét látogattuk meg. Ez egy korábbi erőmű, amelynek padlásán a kis patkósdenevér 170 egyedből álló kolóniája él. A helyszín 2008 óta denevérmegfigyelő állomásként és tematikus múzeumként működik. Kiváló oktatási helyszín, amely mindenki számára nyitott. A közeli faluban gyönyörű alpesi kilátásban lehet gyönyörködni. A templom padlásán egy 150 egyedes kolónia is él, amelynek naplemente utáni kirepülése nagyon látványos.

A következő nap célpontja a németországi Chiemsee-tó legnagyobb szigetén, a Herreninselen volt, amely egy turisztikai helyszín, és ugyanakkor kiemelkedő biodiverzitása is van. A területet elsősorban a szigeten élő denevérek, valamint a nagy számú madár- és kétéltűfaj miatt nyilvánították védetté. A szigeten Bajorország 23 denevérfajából 15 található meg, köztük figyelemre méltóak a kis patkósdenevér, a vízi denevér és a közönséges denevér. Ezek a fajok adták a hely becenevét is: „A Denevérek Szigete”. A természetvédelmi intézkedések részeként a sziget erdős részén az emberi beavatkozás szigorúan tilos. A sziget egyik fontos turisztikai pontján, a Herrenchiemsee kastélyban egy állandó denevérkiállítás látogatható, amelynek célja, hogy közelebb hozza a nagyközönséget ezekhez a lényekhez, akik megérdemlik gondoskodásunkat. A kiállítás jó példája a természetvédelmi nevelés bevált gyakorlatainak: egyszerre informatív és interaktív, lenyűgöz a kreatív installációkkal, de leginkább az elhivatott és jól felkészült személyzettel, akik profi módon képesek magyarázatokat adni.

A tanulmányút negyedik, egyben utolsó napján önkénteseink a kelet-németországi Hohenburg falucskában jártak, egy különleges helyen, ahol a denevérek és a biodiverzitás védelme a fenntartható vidéki fejlesztési gyakorlatokkal párosul. Ebben a faluban, egy történelmi házban található Németország legnagyobb nagy patkósdenevér szülőkolóniája. A denevéreknek otthont adó épületet úgy alakították, hogy a pajta jellegzetes építészete előnyös maradjon a denevérek éjszakai tevékenységének, speciális alagutakat és átjárókat építve számukra. Emellett az épület a denevérek viselkedését vizsgáló kutatóállomásként is működik, ahol az elhelyezett kamerák segítségével folyamatos monitoring zajlik. Az épület egy része tematikus múzeumként szolgál, a denevérek életciklusáról és sajátos alkalmazkodásairól szóló interaktív kiállítási elemekkel.

A környéken azonban jelen vannak a denevérek ragadozói is, mint például a vörös vércse és a kabasólyom. A kolónia védelme érdekében a biológusok egy saját fejlesztést használnak: egy olyan szerkezetet, amely a rétihéja kinézetét és hangját utánozza, ezzel elriasztva a denevérek ragadozóit. Ez a ragadozókezelési találmány rávilágít arra, milyen sérülékeny az egyetlen németországi nagy patkósdenevér-kolónia, és mennyire szükségesek a védelmet szolgáló beavatkozások.

A Dahomey szarvasmarhák különlegessége, hogy megeszik azt a száraz növényzetet, amit az európai szarvasmarhák kerülnek, ezáltal hozzájárulnak a repülési folyosók fenntartásához. A száraz növényzet legeltetés útján történő eltávolítása lehetővé tette az értékes gyepterületek helyreállítását is, ami számos ritka növényfajra gyakorolt pozitív hatást. A teheneket bekerített területeken tartják, hogy a legeltetést közvetlenül lehessen irányítani és figyelemmel kísérni annak hatását a környező növényzetre. Azokon a területeken pedig, ahol a teheneknek nincs hozzáférésük, az emberek trágyát helyeznek ki, ezzel növelve a denevérek táplálkozóhelyét és segítve a populáció növekedését. A Dahomey szarvasmarháknak köszönhetően így egyszerre támogatják a helyi denevérpopulációt és a helyi gazdaságot is, hiszen a gazdák a termékeket saját éttermük fenntartására és turisták vonzására használják. Az utazás egy hagyományos jellegű vacsorával zárult a gazdaság éttermében, ahol a gazdák kizárólag szezonális vagy helyi eredetű alapanyagokat használnak. A denevérek méltó jelképként szolgálnak a fenntartható és környezetbarát mezőgazdaság népszerűsítésében!