Nem számít, hányszor látjuk őket, a rendkívüli természeti értékek mindig lélegzetelállítóak. A Szolcsvai Búvópatak denevérkolóniái esetében a „lélegzetelállító” érzés azért is jön, mert ezek a legnagyobb denevérkolóniák Romániában. Az ország denevér-rekorderében a denevérek élő szőnyegeket alkotnak a barlang mennyezetén, és Európaszinten is a legnagyobbak között vannak számontartva.

A beavatottak természetesen azt is tudják, pontosabban emlékeznek, hogy a Szolcsvai Búvópatak lélegzetelállító hatása annak is köszönhető, hogy a denevérkolóniák megközelítéséhez szükséges egy rövid úszás a barlang 5 Celsius fokos vízében, illetve néhány félig megfagyott vízesés megmászása. Mindezt nyilvánvalóan télen. Illetve szükséges még földönkívüli-jellegű buvárruha, barlangász sisak, erős fejlámpák, és a denevérkutatás speciális felszerelései. Közben pedig egy szemmel mindig a víz szintjét és színét figyeljük, a gyakori árvízveszély miatt.

Jelen pillanatban azt tudjuk, hogy a Szolcsvai Búvópatak a romániai 32 denevérfajból minimum 10 faj számára nyújt megfelelő szálláshelyet (Bücs és mtsai. 2012, Bücs és mtsai. 2019), mindegyiket országos és európai jogszabályok védik. Nem, a denevérfajokat nem csupán öncélúan, a védelem érdekében védjük, hanem azért is, mert jelenlétük által a denevérek kordában tartják a rovarpopulációk méretét. Más szavakkal élve a denevérek megkönnyítik az életünket, mivel óriási mennyiségű rovart, ízeltlábút fogyasztanak el. Ezek közé tartoznak szúnyogok, molylepkék, pókok, valamint mezőgazdasági és erdészeti szempontból károsnak tekinthető fajok is.

Publikált adatokból (pl. Bücs és mtsai. 2012) tudjuk, hogy a Szolcsvai Búvópatakban nyári-, szülőkolóniáit három denevérfaj mintegy 4.000–5.000 egyede alkotja: a közönséges denevér (Myotis myotis), hegyesorrú denevér (Myotis blythii) és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii). Léteznek olyan külföldi tanulmányok, amelyek igazolják, hogy egyetlen denevér több mint 2.000–3.000 rovart is képes elfogyasztani egyetlen éjszaka alatt. De még ha sokkal pesszimistább, 1.000 rovar / éjszakát vesszük, akkor rájövünk, hogy a Szolcsvai Búvópatak szülőkolóniái több százezer, esetleg millió rovart távolítanak el a környékről a meleg évszakok minden éjszakáján. De ez még nem minden. Mivel az ősz folyamán újabb 60.000-80.000 éhes denevér érkezik a barlanghoz, akik rovarokkal teli pocakról és ez által egy nyugodt téli álomról ábrándoznak.

A Denevérkutatási és Védelmi Központ (DKVK) csapata csak 2017 óta monitorozza a Szolcsvai Búvópatak denevérfaunáját, ám az óriási téli kolóniákkal kapcsolatos első megfigyeléseket már 1998-ban elvégezte Conf. Dr. Coroiu Ioan (Babeș-Bolyai Egyetem, Biológia és Földtan Kar): „Az 1998-ban végzett vizsgálatok után arra a következtetésre jutottunk, hogy számos szempont alapján a Szolcsvai Búvópatak egyedülálló helyszín Romániában és Európában egyaránt. Először is, ez a legnagyobb telelő helyszín hazánkban és Európában, a többéves ingadozás akár 60.000 és 170.000 egyed között is lehet. A barlang számos faj nyári szálláshelye is, melyek szülőkolóniákat alkotnak. A barlangra mint a térség természetes állapotának és biodiverzitásának tükrére kell tekinteni, mivel a legtöbb itt jelen levő denevérfaj 100-200 km távolságból érkezik.

A Szolcsvai Búvópatak telelő kolóniái olyan nagyok, hogy a denevéreket nem lehet klasszikus módon megszámolni, mint ahogy azt a néhány száz egyedből álló kolóniák esetében tesszük. Nem, a Szolcsvai Búvópatak kolóniái akkorák, hogy valójában meg kell becsülnünk, hány négyzetméter nagyságú a plafonon lévő élő szőnyeg. Megszorozva ezt az egyes denevérfajok jellegzetes értékével (azaz 1 m2-en hány egyed van az illető fajból), megkapjuk a végső értéket. Például 1 m2-en kb. 2.000 hosszúszárnyú denevér fér el. Ez a faj képezi a legnagyobb élő szőnyeget a Szolcsvai Búvópatak mennyezetén, és általában több mint 15 m2 van belőlük.

Ilyen módon a Szolcsvai Búvópatak telelő kolóniáinak mérete egyszerűen káprázatos. 2012 telén 55.200 hosszúszárnyú denevért figyeltünk meg (több mint 20 m2, Bücs és mtsai. 2012), míg 2018 telén a DKVK csapata körülbelül 37.000 törpedenevért (Pipistrellus pipistrellus) figyelt meg. Ezekhez hozzátehetünk még 3.000-4.500 közönséges és hegyesorrú denevért, valamint az ország egyik legnagyobb, több mint 1.100 egyedből álló nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) kolóniáját (Bücs és mtsai.) 2019). Mindent összefoglalva 76.000-85.000 denevér telel a barlangban, a Szolcsvai Búvópatak pedig a denevérszálláshelyek európai listájának az élmezőnyéban van.

A Szolcsvai Búvópatak nyári (4.000–5.000 egyed) és téli kolóniái (85.000 egyed) között levő jelentős méretbeli különbségek azt jelzik, hogy a barlang nagy területről gyűjti össze a denevéreket egy hibernálás szempontjából ideális helyszínre. Hasonlóképpen, a tavasz érkezésével a Szolcsvai Búvópatak szétküldi ezeket a denevéreket a származási területeikre, ahol szülőkolóniákat alkotva biztosítják ezen területek populációinak fennmaradását.

Macaveiu Lucian, a Torockó-hegység védett területeinek korábbi gondnoka azon a véleményen van, hogy „nemzetközi jelentősége és számos denevérfaj jelenléte miatt a Szolcsvai Búvópatak védelme mindenképpen prioritás. Ez a barlang az egyetlen tudományos rezervátum a Torockó-hegységben, mely státusz ellentmondd mindenféle turisztikai kiaknázási tervnek. Megértjük a természeti kincsek turisztikai szempontból való hasznosítási igényét, de ebben az esetben (is) nagyon óvatosnak kell lennünk. Valójában az országos és európai jogszabályok előtérbe helyezik a megőrzést a természetvédelmi területeken, és más érdekek csak másodlagosak.

Míg a nyári szülőkolónia a barlang bejárati szakaszában található megszokott helyén (több mint 20 méter magasságban), addig a telelő kolóniák a barlangfolyosó teljes hosszában megtalálhatóak. Sőt, a több tíz-, száz egyedből álló csoportok nemcsak a mennyezeten, hanem sokkal alacsonyabban, 2-3 méterrel a vízszint felett is gyakoriak. Télen bármilyen zavarás felébresztheti a denevéreket, és így hozzájárulhat az ősz folyamán felhalmozott zsírtartalékok (igen, az elfogyasztott rovarok) gyorsabb feléléséhez. Ez csökkenti a téli, táplálékhiányos időszak túlélésének esélyét is. Tekintettel arra, hogy elhelyezkedésük alapján a Szolcsvai Búvópatak telelő kolóniáit még a legnagyobb jóindulattal sem kerülhetőek ki, ezeket teljes mértékben meg kell védeni az emberi zavarástól. Ezért, de a jelenlegi jogszabályok alapján is, az emberi tevékenységek korlátozottak a Szolcsvai Búvópatak denevéreinek kritikus időszakaiban, különösképpen a telelés idején (október 15. – április 15.)

A denevérfauna jelentősége és a kolóniák mérete miatt a barlang egy védőkapuval volt ellátva a LIFE+ “Denevérvédelem a Királyerdő, Bihar és Torockó hegységekben” projekt során. A 2011 és 2012 közötti időszakban elhelyezett kapu viszont csak néhány évig tartott ki, és egy közelmúltbeli áradás elsöpörte. Ezek az áradások egyre gyakoribbak és kiszámíthatatlanok, ezért a Szolcsvai Búvópatak látogatása a törvényes engedélyek és a megfelelő felszerelések mellett maximális figyelmet is igényel. Mindenesetre annak érdekében, hogy a barlang denevérkolóniáit továbbra is Európa legnagyobbjai között tarthassuk számon, és egyúttal biztosítsuk a denevérpopulációk folytonosságát egy régióban, mely messze túlmutat a barlang határain, a Szolcsvai Búvópataknak maximálisan védelemre van szüksége.

Idézett források:

  • Bücs Sz.L., Jére Cs., Csősz I., Barti L., Szodoray-Parádi F. (2012): Distribution and conservation status of cave-dwelling bats in the Romanian Western Carpathians. Vespertilio 16: 97-113.
  • Bücs Sz.L., Gönczi Vass I., Szigeti M., Jumanca M., Dumbravă A.R., Telea A., Crețu G., Csősz I., Jére Cs.: The cave-dwelling bats of Romania: Research and conservation in key European sites. 9th Symposium on Karst Protection, Belgrade, Serbia.

Megjegyzés: A DKVK csapatainak denevérkutatási és monitoring tevékenysége, többek között a Szolcsvai Búvópatakkal kapcsolatban, rendelkezik a szükséges romániai hatósági engedélyekkel és jóváhagyásokkal.