Szerző: Crețu Georgiana
A tudósok körében mindig is nagy érdeklődésnek örvendtek a denevérek, ennek fő oka a sötétben való tájékozódásuk, de azért is, mert jelenlétüket, röptüket alig észleljük magunk körül. Nem énekelnek, mint a madarak, nem üvöltenek, mint a farkasok, és nem is dörmögnek mint a medvék, majdnem semmilyen emberi füllel hallható hangot nem adnak ki. A denevérek csendben repülnek, s eközben szúnyogokra, éjjelilepkékre és más éjjeli rovarra vadásznak, méghozzá nagyon precízen. Könnyen felsorolható az a pár dolog ami a denevéreket igazán érdekli: hogy kikerüljék az akadályokat és a ragadozókat, jókat egyenek és jókat aludjanak. És egyáltalán nem érdekli őket a hajunk, képesek kikerülni még a hajszálnál vékonyabb szálakat, akadályokat is.
De mégis, hogyan tájékozódnak a denevérek?
Röviden: egy biológiai radar, az úgynevezett echolokáció segítségével. Ezt azonban nemcsak tájékozódásra, de kommunikációra és számukra ízletes rovarok azonosítására és zsákmányolására is használják. A denevérek az emberi fül számára „hallhatatlan”, 20 kHz feletti frekvenciájú, úgynevezett ultrahangokat bocsájtanak ki (kivételt képez a korai denevér, melynek 20 kHz alatti hangjait mi is hallgatjuk). Fajtól függően a denevérek ezeket az ultrahangokat a szájukon vagy orrukon keresztül bocsátják ki, illetve bármilyen irányba amerre vizsgálódni akarnak. Ha akadályok, falak vagy rovarok vannak a denevérek közelében, ezek a hangok visszaverődnek róluk, nagyon pontos „leírást” adva a denevérnek ezekről. A visszhangok külön-külön kerülnek el a két fülhöz, így a denevér kiszámíthatja a távolságot és irányt, valamint meghatározhatja a tárgyak természetét. Az illető tárgy felületének típusáról is szolgáltat információt a visszhang, így a denevérek eldönthetik, hogy merre repüljenek, illetve hogy a beazonosított rovart elfogják vagy nem. Az ultrahangok segítik őket a ragadozók elkerülésében is.
Repülés közben folyamatosan el kell kerülniük az ütközéseket. Ezt nemcsak testi épségük megörzéséért fontos, de akadályokba ütközve felhívnák magukra a ragadozók figyelmét is. Mivel minden irányba képesek hagokat kibocsájtani, könnyedén észreveszik a rovarokat, bárhol is legyenek ezek, ennek tudható be az a jenség is hogy a megfigyelt denevérek röpte haotikus mintát követ, ez azonban egy nagyon precíz, előre kiszámított és kifinomult repülés.
Miként tudhatjuk, hogy denevérek vannak körülöttünk, ha nem is látjuk őket?
Ez a kérdés a tudósokat is nagyon rég óta fogalkoztatja. És hogy meg tudják válaszolni, kifejlesztettek egy denevér-, vagyis pontosabban egy ultrahang detektort. Ez egy olyan eszköz, amely lehetővé teszi a denevérek által kibocsájtott „halhatatlan” hangok észlelését, rögzítését és tárolását. A 20-120 kHz frekvenciájú hangokat 20 kHz alattivá alakítja. Ezek a hangok később elemzésre kerülnek speciális szoftverek segítségével, amelyek úgynevezett szonogramok formájában ábrázolják a felvételeket. A szonogramok lehetővé teszik olyan különböző paraméterek mérését mint a maximális frekvencia, a kibocsájtott hang időtartama valamint a hang intervallumok. Mindezen paraméterek megvizsgálása után lehetővé válik a felvett fajok azonosítása.
De van úgy, hogy nem könnyű…
Mármint kizárólag ultrahangok alapján meghatározni a denevérfajokat. Ennek legfőbb oka, hogy a denevérek nem robotok, hanem élőlények, és így az adott körülményektől, repülési területtől függően alakítják, módosítják a kibocsájtott hangok felépítését. Egy példával élve: a hang felépítése nagy mértékben függ az élőhely típusától, ahol a denevér repül. Vannak hangok amit kimondottan nyílt területeken (pl. mezőgazdasági területen) hallatnak, de amint a denevér elér egy zártabb területet (pl. beér egy erdőbe) megváltoztatja hangjának felépítését. Egyre gyakoribb lesz a hangkibocsájtása, mivel több akadályról kell információt szerezzen rövid idő alatt.
Mindemelett fajtól függően meghatározott frekvenciájú ultrahangokat bocsájtanak ki a denevérek. Vannak fajok amelyek teljesen egyedi frekvenciát használnak (ilyen a kispatkós denevér amely csak 108 kHz fölött észlelhető), más fajok között lehet frekvenciabeli átfedés. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy csoportban mindenki ugyanazon a hangon és megeggyező dialektusban beszélne, s mindezt sötétben. Nem csoda hát, hogy így nem tudnánk meghatározni, hogy ki kivel is beszél. De akadnak olyan denevérek is amelyek kimondottan szeretik megtéveszteni a kutatókat (és nemcsak), méghozzá úgy, hogy ugyanabban az ultrahang sorozatban többféle struktúrájú hangot használnak. Ez gyakran sikerül is nekük. A korai denevérek és a piszedenevérek többféle szerkezetű hangot használhatnak, együtt vagy akár külön-külön. Ha a denevér túl közel repül az ultrahang detektorhoz, akkor a rögzített hang zavart okozhat, és nem tudjuk, hogy ez egy korai denevér, egy pisze, vagy egy hosszúfülű denevér. De semmi kavarodást nem okoz a patkósdenevérek tipikus fütyörésző hangja, amely mindíg magasabb mint 79 kHz.
Alább egy példa:
Amikor egy denevér el szeretne fogni egy rovart, olyan ultrahangot bocsájt ki, amely frekvenciája változik és ezt egyre gyakrabban ismétli. Az így kibocsátott impulzusok közötti idő ezredmásodpercekre csökkenhet, ahogy a denevér egyre közeledik zsákmányához. Ezt a hangot nevezik „zsákmányolási zümmögés”-nek (szabadon fordítva az angol “feeding buzz”-ból).
Itt hallható egy példa:
Ebben a szakaszban, mely megelőzi a zsákmány tulajdonképpeni elfogását, a denevér csökkenti ultrahangjának megszokott frekvenciáját, majd a zsákmánylást követően visszatér rá. Abban az esetben, ha a denevérek, vízfelvétel, ivás céljából vízfelületekhez közelednek, az impulzusok közötti távolság csökkenése lineárisan történik, anélkül, hogy a megszokott ultrahang frekvencia csökkenne.
Ha ugyanannak a denevérfajnak több egyede is ugyanazon a területen vadászik, akkor mindegyik kissá növeli vagy csökkenti ultrahangjának frekvenciáját, annak érdekében hogy megkülönböztesse azt a többiek hangjától. Nem számít, mennyire nehéz a szakemberek számára ultrahangok alapján különbséget tenni a denevérfajok között, a denevérek nem hibáznak és nem zavarodnak össze, a tájékozódás és a táplálékzsákmányolás …….tökéletes!
