/in Hírfolyam/by

A szavazatok és Likeok 41,24%-ával (306 a 742-ből) a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersii) lett a 2026–2027-es évek denevére Romániában. Köszönjük mindenkinek a részvételt.

Fontos hangsúlyozni, hogy a további 31 denevérfaj védelme ugyanolyan fontos marad, mint korábban. A DKVK erőfeszítései mindig Románia összes denevérfajára irányulnak.

A hosszúszárnyú denevér tipikusan barlanglakó faj: kolóniáit kizárólag barlangokban vagy más föld alatti szálláshelyeken, például bányajáratokban hozza létre egész évben. Így mind a telelőkolóniák (télen), mind a szülőkolóniák (nyáron) a föld alatt találhatók. A faj legnagyobb európai kolóniái közül több is Románia barlangjaiban található, például a Szolcsvai Búvópatakban (több mint 34.000 telelő egyed), a Nagycsűr barlangban (több mint 25.000 telelő egyed), vagy a Betfia zsombolyban (több mint 7.000 egyedből álló szülőkolónia). Ugyanakkor több tízezer egyedből álló kolóniák találhatók Franciaországban, Bulgáriában, Horvátországban és Spanyolországban is.

Míg a telelőkolóniák általában csak a faj egyedeiből állnak, a szülőkolóniák más fajokat is tartalmazhatnak. A hosszúszárnyú denevér nőstényei gyakran alkotnak vegyes szülőkolóniákat a közönséges denevérrel (Myotis myotis), a hegyesorrú denevérrel (Myotis blythii), vagy patkósdenevér (Rhinolophus spp.) fajokkal.

A hosszúszárnyú denevér, a Romániában előforduló többi denevérfajhoz viszonyítva közepes termetű, bundája szinte egységes, sötétszürke vagy fekete-barnás árnyalatú. A faj neve a nagyon hosszú és keskeny szárnyaira vonatkozik, amelyek rendkívül gyors és jól manőverező repülést tesznek lehetővé. Hosszú és keskeny szárnyaival a hosszúszárnyú denevér főként lombhullató erdőkben vadászik rovarokra, de a vízfelületek közelsége is fontos. Mivel kolóniái több száz és ezer egyedből is állhatnak, a denevéreknek nagy területeken kell szétszóródniuk a táplálék keresése során. Ezért a faj jelentős távolságokat repül minden éjszaka, gyakran 10–15 km-re a szálláshelytől.

Elsősorban lepkéket (Lepidoptera) fogyaszt, de a fátyolkákat (Neuroptera), kétszárnyúakat (Diptera) és bogarakat (Coleoptera) sem veti meg. A repülés közben kibocsátott ultrahangok frekvenciája körülbelül 55 kHz, és nem szabad összetéveszteni a szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) nagyon hasonló ultrahangjaival, amely nagyjából ugyanilyen frekvenciájú.

A faj szezonális vándorlást végez a nyári és téli szálláshelyek között, 40–100 km-es távolságokon. A DKVK által, a Myotis Csoporttal (Románia) és a Belgrádi Természettudományi Múzeummal (Szerbia) közösen, a Conservation Leadership Programme támogatásával megvalósított projektben kimutattuk a szerbiai szülőkolóniák és a romániai telelőhelyek közötti rendszeres vándorlást.

Az Észak-Szerbiában meggyűrűzött egyedeket több barlangban is megfigyeltük a Semenic – Kárás völgy Nemzeti Parkban és a Vaskapu Természeti Parkban. A projekt során megfigyelt legnagyobb repülési távolság 89 km volt.

A hosszúszárnyú denevért számos emberi tevékenység veszélyezteti, többek között a barlangi turizmus (különösen a tömegturizmusra kialakított barlangok), az intenzív erdőgazdálkodás, valamint energetikai projektek, például szélerőműparkok, ahol nem alkalmaznak megfelelő védelmi intézkedéseket. Az európai denevérfajok közül a hosszúszárnyú denevér esetében a klímaváltozás miatt az elterjedési terület 10–15%-os csökkenése várható. Európai szinten az IUCN a sebezhető (vulnerable – VU) kategóriába sorolja a fajt, és állományai csökkenő tendenciát mutatnak.

Hogyan járulhatunk hozzá a faj védelméhez?

  • Kerüljük azon barlangok és földalatti helyek látogatását, ahol telelőkolóniák (december–március) vagy szülőkolóniák (június–július) találhatók.

  • Ha új barlangban találunk egyedeket vagy kolóniákat, térjünk vissza más évszakban (például tavasszal vagy ősszel), amikor nincsenek jelen érzékeny kolóniák. A barlang ott lesz ezekben az évszakokban is.

  • A kolóniáknak otthont adó barlangokat örizzük meg természetes állapotukban, mesterséges megvilágítás nélkül (a bejáratnál is), és ne távolítsuk el a növényzetet a bejárat környékén.

  • Védjük a lombhullató erdőket, és hagyjunk a holtfát az erdőben.

  • Tartsuk tisztán a vizeket, és kerüljük a vízfelületek mesterséges megvilágítását.

  • Szélerőműparkok esetében alkalmazzuk a negatív hatások csökkentésére szolgáló ismert módszereket.

Ha többet akarsz megtudni a fajról (és nem csak róla), akkor ajánluk a következő forrásokat::

2020-tól kezdődően mi is bevezettük az európai rendszert, amelyben az Év denevére két évre van megszavazva és kijelölve. Jelenleg európai szinten a 2026–2027-es évek denevére a szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri), egy tipikus erdei faj, amely több száz kilométert is vándorol a nyári és téli szálláshelyek között.

A fennti fotókat Dobrosi Dénes, Jére Csaba, Barti Levente és Bücs Szilárd-Lehel bocsátották rendelkezésünkre. Köszönjük!