Egy virulens boszorkányüldözés

A denevérek, mint betegség-hordozók iránt érzett téves félelem értékes és fontos fajokat fenyeget.

Rossz évtized van a denevérek mögött. A COVID-19 megjelenése előtt világszerte már erős hanyatlásban voltak. Most a modern történelem egyik legköltségesebb járványa mögött rejlő bűnösökké váltak, bár az átvitel forrását és módozatát nem sikerült még azonosítani. Noha a tudósok kötelesek az új fenyegetéseket haladéktalanul közzétenni, a figyelemfelkeltő médiaorgánumok eltúlozták a denevérekkel kapcsolatos elkapkodott spekulációkat. Az eredmény felesleges zavart okozott, és a denevérek démonizálásához, elköltöztetéséhez és elpusztításához vezetett még ott is, ahol a leginkább szükség lenne rájuk.

Március közepe óta még mindig nem találták meg a COVID-19 „nulladik betegét”, így továbbra is rejtély marad, hogy ki vagy mi fertőzte meg az illetőt. Az is bizonytalan, hogy vajon az ismeretlen köztesgazdából emberbe történő vírusugrás az eredetileg feltételezett helyen, a kínai Wuhan állat és tengerigyümölcs piacán történt vagy nem. E bizonytalanságok ellenére a média, a tudósok / kutatók nemépp kicsi segítségével – gyakran kontextus nélkül szenzációvá alakította a kockázatokat, és a denevéreket jelölte meg valószínű tettesként. Így lehetővé tette a virulens boszorkányüldözés beindítását.

Szerte a világon a denevérek már érzik ennek a téves információáradatnak a hatásait. Malajziai kolléganőm, Sheema Abdul Aziz évek óta dokumentálja a repülőkutyák kulcsfontosságú szerepét a durian beporzásában, mely Délkelet-Ázsiában egy évente több milliárd dollárt termelő iparágat tart fennt. A durian termelők csatlakozni akartak a denevérek jelentőségét ismetető közösségi kampányhoz, de most félnek a nyilvánosság reakciójától és vonakodnak támogatni az eredeti erőfeszítéseket. Egy közeli üdülőhely aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy csökkenni fog  a forgalom egy közeli repülőkutya kolónia miatt. Attól félve, hogy a tudományos kutatások új betegségeket / járványokat váltanak majd ki, magánszemélyek már arra is felkérték a kormányt, hogy akadályozza meg a denevérek manuális (kézben tartva történő) kutatását, illetve, hogy támogassa az elpusztításukat. Ez utóbbi már folyamatban van a szomszédos Indonéziában. Kínai kollégáim szintén aggódnak a denevérek rossz fényben való feltüntetése miatt, és a pusztításokat szorgalmazó felszólítások miatt.

Még szülővárosomban, a texasi Austinban is, ahol már évek óta biztonságban megosztjuk a belvárosi hidat egy másfél milliós denevérkolóniával, egyre többen kérdezősködnek a betegségek kockázatáról. Annak ellenére, hogy a rosszul tájékozott egészségügyi tisztviselők arra figyelmeztetnek, hogy denevéreink veszettek és veszélyesek, még egyetlen embert sem sikerült megfertőzzenek. A kolónia nyáron több millió, turizmusból származó dollárt “termel”, miközben minden éjszaka több tonnányi kártevő rovart pusztít el. A texasi denevérek éves értéke több, mint egymilliárd dollárra tehető. Jelenleg a denevérvédők közösségi kritikának vannak kitéve, amiért mesterséges denevérodúkat helyeznek ki, szomszédaik azt állítván, hogy a denevérek jelenléte betegségeket is hoz majd.

Viszont nem elég a pánikot csak azzal egyensúlyozni, hogy egyszerűen elmondjuk az embereknek, hogy a denevérek értékesek és nem szabad őket megölni. Személyesen vizsgáltam meg azokat az eseteket, amikor félelemben élő emberek több millió denevért öltek meg egyszerre égetés, mérgezés vagy teljes barlanglezárás által. Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs nagyobb veszély, mint a téves félelemből származó intolerancia és a felszámolás.

A denevérek által behurcolt betegségek kockázatának eltúlzása nem csak szimplán félrevezető, hanem egész ökoszisztémák és gazdaságok létét veszélyeztetik. Indonéziai kutatók visszafogott becslései szerint a denevérek évente több mint 700 millió dollárt takarítanak meg a kakaófa termesztőknek, a rovarok okozta károk elkerülése által. Mexikóban a tequila és mezcal előállításának évi 1 milliárd dolláros iparága az agavét beporzó denevérekre támaszkodik. A rizstermelők esetében Délkelet-Ázsiától a Földközi-tengerig a denevérek biztosítják a legjelentősebb kártevőirtást. Dél-Afrikában a makadámia termesztők részesülnek a denevérek általi poloska-pusztításban.

Annak ellenére, hogy éjszakai életmódjuk és szokatlan röptük miatt régóta félreértik őket és félnek tőlük, a denevérek kitűnő tapasztalattal rendelkeznek az emberekkel való biztonságos együttélés tekintetében. A házak udvarának mesterséges denevérodvaiban, a városi parkokban és hidakban élő millió denevér megbízható szomszédnak bizonyult. Soha nem támadtak meg és egészséges vagyok azután is, hogy több mint 60 éve tanulmányozom őket, több száz denevérfajt tartottam a kezemben, barlangokban milliós kolóniák vettek körül. Mivel, az állatorvosokhoz hasonlóan, alkalmanként megharapnak kevésbe ismert állatok, be vagyok oltva veszettség ellen.

Mérhetetlenül kicsi az esélye annak, hogy bármiféle betegséget elkapjon bárki, aki egyszerűen elkerüli a denevérek megérintését. A nekik tulajdonított összes betegség könnyen elkerülhető, még akkor is, ha a denevérek ott élnek az udvarunkon.

Ezeket a tényeket azonban rendszerint nem írják le, míg a feltételezett kockázatokat gyakran felnagyítják. Kiváló példa a Scientific American március 11-i kiadása. A COVID-19-hez kapcsolódó cikkük alcíme így szól: „Shi Zhengli, a wuhani virológus tucatnyi halálos SARS-típusú vírust azonosított a denevérbarlangokban, és figyelmeztet, hogy kinnt mégtöbb van”. A „halálos” kifejezés használata egy indokolatlan spekuláció.

A cikk emellett azt állítja, hogy a Wuhan-járvány a denevérek által okozott hatodik eset az elmúlt 26 évben. Valójában az első négy felsorolt járvány ​​(SARS, MERS, Hendra, Ebola) esetében úgy tűnik, hogy a denevérektől eltérő állatok továbbították az emberek felé azokat – és mégis a denevérek maradnak meg elsődleges felelősként. Az ötödik, a Nipah vírus, amelyet valószínűleg a repülőkutyák hoztak az emberek felé, könnyen elkerülhető, ha egyszerűen lefedjük a pálmalevet tartalmazó edényeket vagy pasztörizáljuk a szennyezett pálmalevet.

Két lehetséges forgatókönyvet feltételeztek a COVID-19 kitörésére. Az első az, hogy egy új koronavírus gazdát váltott, átugrott például a tobzoskába, ahol egy bizonyos idő elteltével átalakult és fejlődött, egészen addig amíg már az emberekre is veszélyt jelentett. De az is megtörténhetett volna, hogy az új koronavírus ártalmatlan volt akkor, amikor először került emberekbe, és csak idővel vált virulenssé. Az ilyen jellegű forgatókönyveket viszont nehéz megjósolni. Egy jelenleg megjelenés alatt álló publikáció pedig egérre és házisertésre utal, mint lehetséges forrásokra.

Szóval miért is hibáztatja a média kizárólag a denevéreket? Részben azért, mert a kutatók aránytalanul nagy mértékben összpontosítottak rájuk, mint mintavételi forrásra.

2005 óta, amikor a patkósdenevérekben előforduló koronavírusokról először feltételezték, hogy a SARS-t okozó koronavírusok ősei, a denevéreket sokkal nagyobb mértében kutatják és mintázzák, mint bármely más állatcsoportot. Például abban a tanulmányban, amelyen a legfélelmetesebb címsorokat írták, a kutatók közel kétszer annyi denevérből vettek mintát, mint rágcsálókból, cickányokból, főemlősökből. Ugyanakkor nem vettek mintát ragadozókból és patásokból sem.

Az alacsony népszerűségük miatt könnyen hibáztatható denevérek ráadásul az az emlőscsoport, amelyeből gyorsan és nagyszámban lehet mintát venni. Ez az eredmények gyors publikálásához teszi lehetővé, és a szenzációs spekulációk is elfogadhatóbbaknak tűnhetnek, ha már eleve félelmet keltő állatokról szólnak.

Így abszolúte nem meglepő, hogy a denevérek esetében több vírust írtak le, mint kevésbé vizsgált fajoknál, és a túlzott spekuláció egy önmagát megvalósító / bebizonyító próféciává vált. Jelenleg nem tudjuk, hogy a denevéreknek több vírusa van-e, mint más állatoknak, mert egyszerűen nem vettünk mintákat ezekből. De még ha több vírusa is van a denevéreknek, a vírusok száma nem feltétlenül jelenti a fertőzés kockázatának növekedését. Sok vírus ártalmatlan, vagy adott esetleg akár jótékony is.

Egyes virológusok kihasználták a világjárványokkal, pandémiákkal kapcsolatos félelmet, azért, hogy elősegítsék a természetben előforduló vírusok felmérésének finanszírozását, mint lehetséges eszközt ezen ijesztő események megelőzésére vagy enyhítésére. Meggyőzték az Egyesült Államok Allergia és Fertőző Betegségek Országos Intézetét, hogy 2019-ben 4.8 milliárd dollárt adjanak a potenciálisan magas kockázatot jelentő vírusok felmérésére. A COVID-19 járványra hivatkozva a régóta folyamatban levő felmérések támogatói azt állítják, hogy a jövőbeni járványok megelőzésével kapcsolatban a védekezés legjobb módja egy világszintű vírus felmérés olyan, vadon élő állatok esetében, amelyek magas kockázatúként vannak számontarva. Nyilvánvalóan a denevérek is idetartoznak.

Azonban számos elismert kutató határozottan nem ért egyet ezzel. Azt állítják, hogy az ilyen felmérések rendkívül költségesek és kevés gyakorlati értékkel bírnak. A vírusok okozta járványok rendkívül ritkák, és megjelenésük kiszámíthatatlan. Az evolúciós virológus, Edward Holmes és munkatársai megjegyzik, hogy még ha sikerül is katalogizálni minden jelenlegi vírust, az RNS-vírusok folyamatosan továbbfejlődnek. Nyíltan hívják fel a figyelmet az arroganciára és a hitelesség elvesztésére, ha az ígéretek azt bizonygatják, hogy majd a vírusfelmérések megakadályozzák vagy akár enyhítik az elkövetkező világjárványokat.

Annak megértése érdekében, hogy a ilyen jellegű felmérés lényegében sikertelen stratégia, vegyük figyelembe a MERS, a Nyugat-nílusi láz és a Zika vírusok példáit. A MERS egy látszólag valószínűtlen helyszínen (Szaúd-Arábiában) és egy valószínűtlen forrásból (tevékből) került az emberekbe. Robert Tesh, a újkeletű vírusok szakértője rámutatott, hogy sem a Nyugat-nílusi láz vírusa, sem a Zika vírus nem új. Egyszerűen átalakultak és új gazdára „ugrottak”, akkor amikor új területekre kerültek olyan események során, amelyeket nem lehetett megjósolni. Egyre több vezető epidemiológus egyetért abban, hogy a következő vírusjárvány állati eredetét nem lehet előre megjósolni. Sajnos figyelmeztetéseiket ritkán fedezi fel a média. De amikor felfedezik, akkor hajlamosak lebecsülni ezen figyelmeztetéseket.

A denevérek elítélésénél vagy a potenciális kórokozók keresésére elköltött dollármilliárdoknál sokkal fontosabb lenne az, hogy a jelenlegi járvány nulladik betegét és a fertőzés valódi forrását / módozatát megtaláljuk. A közegészségügy dollármilliárdjai sokkal jobban lennének elköltve, ha az emberekben való korai azonosításra irányulnának.

De mi emberek a saját felelősségünkkel is kellene foglalkozzunk. Számos vadon élő állat ketrecbe helyezése és ínyencségként való piaci árusítása gyakorlatilag garantálja a vírusfertőzések terjedését. A már eleve népszerűtlen denevérek hibáztatása csak csökkenti a fennmaradásuk esélyét, még akkor is, ha a tudományos bizonyítékok vannak jelenlétük óriási előnyeiről, úgy a környezet, mind a társadalom számára. Ha érdekel minket a denevérek sorsa, ha nem, akkor is el kell tűnődnünk: a COVID-19 egy elég komor emlékeztetője annak, hogy az emberi jólét nemcsak az uralkodásról szól, hanem a természet iránti felelősségteljes viselkedésről is.

Romániai kontextus

Romániából 32 denevérfaj ismert. Országos szinten 100-120 nagyméretű kolóniáról tudunk, melyekben több száz, ezer, sőt több tízezer denevér találhato. Ezen kolóniák közül jópár a legnagyobb európai kolóniák között van számontartva. Barlangokban, épületekben, hidakban, valamint öreg, odvas fákban találhatóak.

A romániai denevérkolóniák és populációk kizárólag rovarevők. Óriási hasznot hoznak a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és általában életünk számára, mivel a kártevő rovarokat tömegesen fogyasztják. A denevérek hatalmas kolóniái több ezer, millió rovart pusztítanak el a meleg évszakok minden éjszakáján. A www.lilieci.ro portálon már írtunk a denevérek jelenlétének előnyeiről, például itt.

Romániában és Európában úgy általában nem szokás denevért enni. A denevérek és az emberek közötti kapcsolat pedig csak tudatos döntések után jöhet létre. Vagyis a romániai denevérkutatók kivételével a nagyközönség csak rendkívül ritka és véletlenszerű esetekben kerül közvetlen kapcsolatba denevérekkel. Valakinek tudatosan el kell döntenie hogy megközelít, megérint denevéreket. Ellenkező esetben a közvetlen kapcsolat valószínűtlen. De ha ez mégis történik, akkor javasoljuk, hogy olvassa el ezt a cikket.

A denevérek nem támadnak emberekre. És csak azokban az esetekben használják kiváló fogaikat, amikor közvetlen veszély fenyegetik őket, például ha egy hatalmas kéz erősen szorítja őket. A romániai denevérek veszettségével kapcsolatban elmondhatjuk, hogy egy közelmúltbeli tanulmány (Ciocănău 2018) nem azonosított egyetlen veszettséget hordozó egyedet sem a kb. 1.000 megvizsgált denevér között. A hivatalos adatokban pedig nincs pozitív denevér eset az utóbbi 30 évből. Fontos megjegyezni azt is, hogy még ha a denevér veszettséghordozónak is bizonyul, ez akkor sem jelenti azt, hogy az illető denevér át is adja valakinek a veszettséget. A veszettség továbbításhoz, elmondjuk megint, közvetlen érintkezésre van szükség a denevér és a befogadó között (pl. a denevér az ember húsába kell mélyessze a fogait).

A romániai denevérfajokat több törvény is védi. Tilos a kolóniák elpusztítása, a használt szálláshelyek nem megfelelő módosítása, valamint a túlzott zavarás. Ha vigyázunk a denevérekre, és figyelünk saját viselkedésünkre, akkor nem lesz részünk kellemetlen meglepetésekben.